If We Ever Meet |2., 3.|

Most dupla részt kaptok.:) Kicsit elsiettem benne pár dolgot, amiért bocsi.:( Azért remélem jó lett.:D Komiknak örülnék.:D Jó olvasást!:D

Reggel, egy új élet reményében pattantam ki az ágyból. Úgy gondoltam, hogy most más lesz, mint az általánosban. Itt sok barátom lesz, és minden teljesen kiváló lesz. Tökéletes. Szuper!

Felcsatoltam a szögegyenes, tejföl szőke hajam, magamra vigyorogtam a tükörben, amibe csak a fogszabályzóm rondított bele. Óvatosan körbepillantottam, és kivettem a táskámból a szemceruzám. Halványan kihúztam a szemem, és visszacsúsztattam a szemceruzát a táskám zsebébe. A vállamra dobtam a majdnem földig érő oldaltáskámat, és magabiztosan elindultam a gimnázium épületébe.

Furcsa érzés volt kihúzott szemmel császkálni a gimiben. Az előző sulimban sosem sminkeltem. Bár az az életem el van ásva, annak már mindegy. Ahogy elnéztem a többi lányt, rájöttem, hogy ha be akarok illeszkedni, akkor egy magassarkút is be kell szereznem. Volt pár lány, aki úgy nézett ki, mint egy emeletes bálna, és mégis szoknyában, és magassarkúban mászkált.

-Mekkora szerencse, hogy olyan vagyok mint egy két lábon járó pálcika! -Vigyorogtam magamban.

Nem mondom, hogy nem voltam ideges, sőt... A szívem hatalmas sebességgel verte a mellkasom, mintha ki akarna törni onnan. Nagyon féltem, hogy sikerül-e beilleszkednem, és nem azt csinálnom, mint régen.

Már a torkom is ki volt száradva, amikor beléptem a terembe, ahol órám lesz. A könyveim már megvoltak, egy héttel ezelőtt megvettük. Körülnéztem a teremben. Nem láttam egy ismerős arcot sem. Alig észrevehetően megvontam a vállam, és leültem valahová hátra.

Addig ott ültem, ameddig be nem lépett a tanár. Be is csöngettek.

A tanár tartott egy szokásos beszédféleséget, hogy mi az iskola szabályzata, mi lesz az éves terv és az egyéb dolgokról. Akkor figyeltem fel, amikor a tanításon kívüli órákról volt szó.

-Aki akar valahova jelentkezni, óra után maradjon itt. -Kaptam a lehetőségen, és elhatároztam, hogy ebben az évben nem fogok tunyulni otthon, hanem eljárok mondjuk... sportolni?

Kicsöngettek, és ahogy a tanár mondta, ottmaradtam.

-Elnézést.. Frau... Zeigar? -Léptem oda hozzá.

-Igen? -Felnézett a hatalmas szemüvege mögül, ami majd' leesett róla.

-Érdeklődnék a... sportolási lehetőségekről.. -Feltolta az orrán a szemüvegét, és a kezembe nyomott egy A4-es lapot.

-Tessék, ezen minden rajta van. Viszlát! -Már nem is foglalkozott velem, visszanézett a papírjára, amit eddig is a szemével bűvölt.

-Ööö.. Köszönöm... Viszlát.. -Kivágtattam a teremből, a következő órámra. Nem számítottam erre, hogy már rögtön az első napon ilyen véresen komoly óráim lesznek, mint a következő. Már most fizika? Na ne már!

Ez a két tannyelvű gimnázium ártalma... Eddigi éltanulóságom eredményéül felvettek ebbe a hihetetlenül kemény gimnáziumba, amit Európa legjobb két tannyelvűjeként tartanak számon.

Mint ezen az órán megtudtam, egyenruha is lesz, csak kicsit késtek a varrodában az elkészítésével, ezért csak a jövőhéten kapjuk meg. Természetesen itt is kaptunk egy papírt, amin az szabályzata volt rajta. De csak a 10 legfontosabb szabály.. Durva..

Még végigküszködtem 6 darab órát, mire visszamehettem a szobámba. A mai beilleszkedéses tervem nem jött össze. Mindenki ferde szemmel nézett rám.. Két dolog miatt. 1. Mert német létemre olyan pici voltam, mint egy kicsi kínai.  2. Fogszabályzó. Mintha én lettem volna a kicsi ufó, aki most jött "Drótfog-land"-ről. Rajtam kívül mindenki az eget súrolta - örültem neki, ha elértem a földet.. - és mindenkinek tökéletes, fogszabályzó nélküli fogsora volt.

Épp hogy be tudtam kapcsolni a laptopomat, már indulnom is kellett volna az elsősök tanulógyűlésére. De még muszáj volt megnéznem, hogy fent van-e az a fiú, akivel tegnap olyan sokat beszéltem.

Gyorsan végigfutottam a partnerlistát. Mekkora szerencse! verwirrt.kerl89 mellett világított a kis zöld kocka. Rögtön írtam neki.

Suzzie-90: Hello! Képzeld, túl vagyok az első napon... Nagyon kemény a suli! Harmadik órában felmérőt írtunk, angolból. Az más, hogy egyszerű volt... És neked milyen volt a napod?

verwirrt.kerl89: Hello. Felmérőt? Az durva. Nekem? Átlagos. Észre sem vettek, szerencsére.

Suzzie-90: Hova is jársz?

verwirrt.kerl89: Nem fontos. Nem egy jó gimi.
Suzzie-90: Értem. Most megyek. Illetve repülök, gólya vagyok:) Estefelé beszélünk. Szia!
Meg se vártam, hogy visszaírjon, már rohantam is a tanulógyűlésre, ami a tornateremben volt.
Épp hogy beestem kezdésre. Ott is osztottak papírokat, és milyen furcsa, az egyenruhákat is. Elvileg az utolsó pillanatban érkezett egy hívás, hogy összecserélték az időpontokat, egy másik iskolával, és a miénk már készen van.
Sokféle sportolási lehetőség volt... Ott álltam a tábla előtt, és néztem, hogy melyik tetszik a legjobban.
-Úszás, vagy kosár? Úszás, vagy kosár? -Találgattam magamban. -Áá, mind a kettő! -Felírtam az első óra időpontját, és zsebre vágtam a cetlit.
Nyolckor takarodó volt.. Nyolckor?! Mint az oviban...
Hatkor még kimentem enni valamit. Csak egy kínai kajáldát találtam, ahol gyorsan össze is barátkoztam a tulajdonosnő lányával.
-Szerinted felvennének a kosárcsapatba? 160 cm vagyok... -Feszülten rágtam a szívószálat. Liz előttem ült, és ő is a kóláját szürcsölgette éppen.
-Szerintem ott nem csak arra mennek, hogy milyen magas vagy. Mit félsz ennyire? Biztos, hogy bevesznek!
-Gondolod?
-Tudom!
-Hát jó.. -Felpattantam. -Elindulok vissza. Lassan nyolc óra van. Nem akarom kirúgatni magam rögtön a második napon. Holnap jövök! Szia! -Gyorsan kislisszoltam az étteremből, és siettem vissza a kollégiumba.
Szerencsére épp beértem. Felszaladtam a szobámba, ahol már ott voltak a szobatársaim, és megint aktív beszélgetés folyt a legújabb trendekről.
Bekapcsoltam a gépet, és megkerestem a srácot chaten.
Suzzie-90: Kosarazni fogok.. Azt hiszem..
verwirrt.kerl89: Az tök jó! De ők olyan magasak, nem? Akkor te is olyan magas vagy?
Suzzie-90: Én? Dehogy.. 160 cm.
verwirrt.kerl89: Az nem sok. Azért szurkolok, hogy sikerüljön.
Suzzie-90: Köszi.. Mit is mondtál, hogy hívnak?
verwirrt.kerl89: Bill. Te pedig Suzie, ugye?
Suzzie-90: Igen..
verwirrt.kerl89: Milyen zenét hallgatsz?
Suzzie-90: Green day-t.. Elsősorban. Te?
verwirrt.kerl89: Ja, a Green day jó.. Devilish. Ismered?
Suzzie-90: Hazudjak, vagy ne?
verwirrt.kerl89: Hazudj.
Suzzie-90: Hát persze, hogy ismerem! /Egyáltalán nem.. Segítesz?/
verwirrt.kerl89: Hallgasd meg.. Devilish. Üsd be a netre..
Suzzie-90: Okké.  -Gyorsan megnyitottam az internetet, bedugtam a gépbe a fülhallgatót, és belehallgattam egy Devilish számba.
verwirrt.kerl89: Na, milyen?
Suzzie-90: Nem rossz.. Ezek hány évesek?
verwirrt.kerl89: Már 15. Bővebb vélemény?
Suzzie-90: Tetszik. Nem azok a divatzenék, végre!! Ismered őket?
verwirrt.kerl89: Jobban, mint gondolnád.
Suzzie-90: Egy gimibe jártok?
verwirrt.ker89: Így is mondhatjuk..
Suzzie-90: Ne kelljen már belőled mindent fogóval kirángatni!
verwirrt.kerl89: Jól van. Nyugi.. Igen, ismerem őket. Nagyon. Tudod melyik vagyok én? -Meglepett a mondata. Melyik Ő?Suzzie-90: Te? Hát.. Nem is tudom.. Azt hiszem.. Aaa.. Mondd meg! Olyan kíváncsi vagyok! -Mire elküldtem az üzenetet, kilépett. Most agyalhatok azon egész nap, hogy melyik Bill...

|3.|

Már éjfél után lehetett, amikor kinyílt az ajtó. Nem mertem odanézni, mert nem tudtam, hogy ki az. Ha jól hallottam, az egyik szobatársam halkan vihogva elosont az ágyáig. Volt vele valaki...
-Alszanak? -Hallottam meg a másik ember nagyon mély hangját. Ez egy pasi volt..
-Csak a kis kretén van itt. -Válaszolt a lány.
-A kis kretén?! Nézzél már magadra te plázapicsa! -Idegeskedtem magamban. Innentől körülbelül tíz percig voltak még a szobában. Hát nem sakkoztak, az biztos...
Kirázott a hideg.
-Hogy kerül egy ilyen romlott lány, ebbe az éliskolába? -Ültem fel amikor kimentek. Muszáj volt írnom Billnek. Lelki trauma, komolyan. Nem volt egy nagy élvezet végighallgatni, hogy öt méterre tőlem éppen kufircolnak.
Ezért bekapcsoltam a gépet, de Bill nem volt fent...

Teltek a hetek, olyan gyorsan, hogy észre sem vettem, hogy már november vége van. Szinte elrepült az idő. Billel nagyon jó barátok lettünk.. A beilleszkedés nem sikerült, sőt.. Jobban utálnak, mint bármikor.. A kosárlabda csapatba bekerültem, bár az edző néha ki van akadva, hogy túl pici vagyok, de összesítve nem zavarja. A kínai kajáldás lány egyenlőre a legjobb barátom. Billen kívül. Még mindig kitűnő tanuló vagyok, sok munka van benne, de megéri.
-Akkor? Eljössz?! -Kérdezte izgatottan Bill a telefonban.
-Még.. Még nem tudom.. Talán.. Azt sem tudom, hogy hogy lógjak ki a koleszból.. Ötlet?
-Nincs. Ügyes lány vagy, megoldod.. -Nemrég Bill elhívott az egyik fellépésükre, ami mához pontosan két nap. Simán elmennék, csakhogy nem Berlin a helyszín, hanem Loitsche. Oda körülbelül 2 óra az út, és a fellépés nyolckor kezdődik. Ez így kiszámítva.... Ötkor le kell lépnem, és maximum éjfél, éjjeli egyre érek vissza. Ez az, amit nem lehet.. Nyolckor bezárják a kapukat, és se ki, se be. Mást pedig nem tudok csinálni. Ottmaradni nem tudok.. Visszajönni sem.
-De Bill.. Nem érted? Innen minimum ötkor le kell lépnem, el kell mennem az állomásra, amiről fogalmam sincs hol van. Maximum éjjeli egyre érnék vissza, azt meg nem lehet..
-Megoldjuk, na! Csak gyere el! Ennyit kérek! Pénteken van, senki sem venné észre, ha szombaton nem lennél ott..
-És addig hol leszek? Az utcán?
-Majd itt maradsz. Anyám jófej, a nevelőapám is. Ők úgyis megengedik. -Összeszorult a gyomrom.
-Ott..? Mármint...
-Miért? Ott van a kanapé.. Megoldható.
-Mindegy.. Még átgondolom, és csütörtök este válaszolok.. Megyek órára, szia! -Leraktam, és rohantam kosárra. Egész hátralévő nap ez zakatolt a fejemben. Hogy hogy tudnék odamenni, és visszajönni feltűnés nélkül. Nem sikerült kiderítenem.
Óra után szaladtam Lizhez a kajáldába.
-Lizzie!! -Rontottam be az ajtón. Liz rögtön odajött hozzám.
-Baj van?
-Ne tudd meg.. -Elmeséltem neki a történetet. Liz csak nevetett.
-Nem értem mi ezzel a bajod.. Barátok vagytok, nem?
-De..
-Akkor miért akkora cucc, ha egyszer a kanapéjukon alszol? Ott lesz az anyja, meg a nevelőapja..
-De... Akkoris..
-Nem tudom miért gondolkodsz ezen ennyit. Egyszerűen csak menj oda, hallgasd végig a koncertet, és.. Nem tudom mit lehet ott csinálni.. -Vonta meg a vállát.
-Lizzie Warum! Eljössz velem! -Pattantam fel a székből.
-Hogy mi?
-Igen, jól hallottad! Holnap négyre itt vagyok, és veszünk valami normális göncöt! Készülj, vár minket Loitsche! -Mielőtt még válaszolhatott volna, otthagytam. Visszamentem a szobámba, elmondani Billnek a nagy hírt.
-Nem baj, ha jön velem a barátnőm is?
-Barátnőd? Nem... Mi a neve?
-Liz.
-Végül is, miért ne..? Oké. Akkor.. Ez azt jelenti, hogy jössz?
-Iigen.. -Aranyos, hogy ilyen lelkes. Komolyan... Nagyon jófej srác. De miért gondolok folyton rá? Az már kicsit zavart, hogy az elmúlt időben, folyton, az összes tanórán csak rá gondoltam.. Semmi másra. A másik furcsa, ijesztő dolog, hogy az összes füzetem tele van firkákkal, amire Liz hívta fel a figyelmem. A firkák túlnyomó részt ennyiből állnak: ♥Bill♥
Olyan gyorsan elrepült az a két nap, hogy szinte észre sem vettem.
Csak akkor kaptam észbe, amikor Lizzel ott álltunk a pályaudvaron, teljes készültségben.. Ezalatt azt értem, hogy fekete csőfarmerben, és fekete pólóban, fekete dzsekivel. A hajunk csak simán ki volt engedve, a szemünkön vastag fekete smink. Ennyiből állt a "kicsíptük magunkat" címszó.
Felszálltunk a buszra, de szinte nem hittem el, hogy hol vagyunk, és hová tartunk. A szívem százszor olyan gyorsan vert mint eddig. Szaporán vettem a levegőt, mint aki meg akar fulladni. Egy zavaró tényezőtől megszabadultam, méghozzá a fogszabályzómtól. Levetettem..
A gyomrom görcsben állt, a torkom kiszáradt, és baromira féltem. A szívem még mindig vadul püfölte a mellkasom. Már forgott velem a világ is, amikor a busz elindult. Kifejezéstelen arccal bámultam ki a koszos ablakon, néztem a mellettünk elhaladó fákat. Elmerengtem a gondolataimban, hogy vajon élőben is olyan jól néz-e ki, mint képen?
Ebből az álmodozásból Liz ébresztett fel.
-Te nem izgulsz? -Nézett rám 1000 wattos vigyorral. Kész fogkrémreklám.
-Nem izgulok?! Szerinted?