When It Rains |3.|

Uhh.. Ezzel is megvagyok.:D Bocsi, hogy ilyen lett, de kellett bele egy csattanó. :)
Köszönöm szépen a kommenteket az előző részekhez! Nagyon sokat jelent nekem, hogy tetszik nektek a történet! Így sokkal, sokkal jobb érzés írni!:)

Szinte lesokkolva álltam a helyzet előtt. Híres? De akkor hogyhogy nem hallottam róla még soha? Biztos csak valami félreértés... Elvégre nem lehet.. Sőt.. Lehetetlenség. Szerintem félreértettem a nevét... A gondolatok csak cikáztak a fejemben. Nem hittem az internetnek, és a józan eszemnek sem. Csak annyit tudtam, hogy most sürgősen rá kell kérdeznem, vagy... Honnan a francból tudjam, mit kell ilyenkor csinálni?!
Legszívesebben visszahívtam volna Clarissát, hogy elmondjam neki mit találtam, de valami belső erő visszatartott. A jobb vállamon egy angyal ült, a balon egy ördög. Úgy éreztem, hogy egyszerre kiabálnak a fülembe, és teljesen más véleményen vannak. Próbálnak irányítani, de én - és a fenomenális agyam - nem tudom mit kéne tennem.
-Miért gondolkodok ezen?! -Elterültem az ágyon, és tanácstalanul a plafont bámultam. -Sze... Sze... Szere... Dolog.. Még sosem voltam.. És nem most akarom elkezdeni.. Azt sem tudom milyen.. -Úgy döntöttem, hogy inkább elrakom magam holnapra, és megpróbálok nem gondolni semmire.


Utazónapló, Május 10. - Recoleta negyed, Colon színház, Cafe Tortoni

Ma elég termékeny voltam a felfedezést illetően. Korán reggel bejártam a Recoleta negyedet. Híres kávézókkal, boltokkal tarkított terület. Tényleg, nagyon szép...
A negyed után jött a Colon színház. Igaz amit mondanak, tényleg ennek a színháznak van a legjobb akusztikája - legalábbis a nagyteremben. Gyönyörűen díszített épület. Sugárzik belőle a művészet. Kár, hogy az előadás Spanyolul volt, nem sokat értettem belőle..
Már késő este volt, amikor eljutottam Cafe Tortoni-ba. A fél itallapot kifosztottam. Azt hiszem itt ittam a második legfinomabb kávét!

U.I.: Holnap, hajnali 4kor a reptéren fogok tanyázni. Hatkor már repülök is tovább - Oroszországba.
Letettem az éjjeliszekrényre a laptopot. Már megírtam az útikönyvem mai adagját. Két könyvet írok, az utazónaplómat, és az útikönyvemet.

-El kéne tőle búcsúznom, 'rissa.. Nem? -Kérdeztem a barátnőmtől telefonon.
-És mit mondanál neki?
-Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam.
-Akkor találj ki valamit most, spontán!
-Hát.. Jó.. -Egy darabig csend volt. Nem tudtam, mit mondhatnék neki. -Hello.. Örülök, hogy megismertelek?
-Ennyi?
-Ühhü..
-Nagy a szókincsed írónő! Látod, ezért nem vagy sze...
-Ki ne mondd!! -Vágtam közbe.
-Szerelmes.. -Folytatta, mintha semmi sem történt volna. -Ezért, mert nem tudsz valamit drámaian előadni. Nem tudsz feloldódni! 24 éves vagy! Előtted az élet, nem veszíthetsz semmit! Csak annyit kérek, Cassey.. Hogy élj! Bassza meg, egyszer ebben a szennyes életben, fogadd meg a tanácsom! Egyszer! Ne idegenkedj már ennyire! Taszítod a pasikat, pedig egy gyönyörű nő vagy.. Nagyon jó humorral. Vidám vagy, és könnyed. A fantáziád is szárnyal.. Törékeny vagy, légies, és fiatal! Nem értem, miért vonulsz vissza, ha elkezdesz érezni valamit?! -Clarissa úgy kiabált a telefonba, hogy azt hittem megsüketülök. De igaza volt... -Megígéred, hogy azt fogod csinálni amit mondok, vagy felesleges jártatnom a számat?
-Meg nem ígérem, de... Azért mondd el..
-Rendben. Ha jól tudom, még szűz vagy. -Ebben a pillanatban fülig pirultam. Annyira zavarban voltam, hogy legszívesebben bebújtam volna a föld alá. -24 évesen szűz... Szűz. Szűz! Szűűz!! -Ismételgette egyre hangosabban.
-Jó, értem..
-Mire tartogatod? -Annyira laza volt, mint amennyire én feszült.
-Én.. Én.. Csak... Hát... -Hebegtem, de nem tudtam mást mondani.
-Akkor tessék! Ez a terv! Szereted azt a pasit, nem kell várnod!
-Nem sze... Szere... Szóval nem.. Csak.. Vonzó.. De nem szere... Az..
-Jaj, ne mondd! Mint a legjobb barátnőd, és a pártfogód, és a jóakaród, kötelezem, hogy rúgj ki a hámból, és egyszer az életben csinálj hülyeségeket! Szegd meg a szabályokat! Csinálj valami őrültséget, amit holnapra talán megbánsz, de ne játssz szabályosan! Csak ma! Kérlek.. Könyörgök!-Szóhoz sem jutottam. Ő könnyen beszélt... 28 éves, és már mindenen túl van. Van egy menő állása, egy nagyon aranyos, és rendes vőlegénye, egyszerűen egy stabil élete.. Nem úgy, mint nekem...
-De..
-Nincs de!! Csak jót akarok neked! Értsd meg!
-Clarissa.. Ez.. Szerintem nem jó..
-De az! Higgy már nekem! Ne legyél mindig a jó kislány.. Az is lehet, hogy sohasem találkoztok többé, mert...-Elcsuklott a hangja. Egy kis ideig hallgatott, ami gyanús lett.
-Mert?
-Semmi. Csak.. lehet... Csak feltételeztem. -Hebegett. Ő már tudta ki az a Bill Kaulitz, csak nekem nem akarta elmondani... -Fogd a kis feneked, és vidd le valami bárba, ahol addig iszol, ameddig még egy kicsit tudod irányítani magadat, aztán cipeld vissza magad az emeletre, és ugorj bele egy hülyeségbe! Csinálj őrültséget!
-Ezt még át kell gondolnom.. -Feszülten gyűrtem a pólóm alját. Amikor észbe kaptam, már a lépcsőn szaladtam lefele. -Utállak, 'rissa!
-Tudom één! -Nem láttam, de biztos voltam benne, hogy most önelégülten vigyorog. -Szép estét! -Lerakta, én pedig már le is értem a recepcióhoz.
-Még egyszer megfojtom ezt a nőszemélyt.. -Még nem voltam benne teljesen biztos, de megpróbáltam megfogadni Clarissa tanácsát. Bementem a szálloda bárjába, leültem közvetlen a pulthoz, és rendeltem valami erőset. Nem volt szokásom alkoholizálni, inkább kávéztam, teáztam, vagy különféle koktélokat próbáltam ki. Ilyet még nem ittam. Valami piros józanságölőt hozott ki a pincér. Amikor belekortyoltam azt hittem kiköpöm. Sikerült nem megtennem ezt, bár nehezen.
Innentől már egymás után jöttek a poharak, egészen addig, ameddig még fel tudtam állni. Kifizettem az italokat - szerintem kicsivel többet adtam - és felbotorkáltam a lépcsőn.
Nem tagadom, jobban éreztem magam, mint valaha. Képes voltam olyan dolgokon nevetni, mint a lépcső mintája, vagy a fal színe. Még egy kis kínai mukit is kinevettem, mire az sértődötten csörtetett le a lépcsőn.
Nagyon ritkán - általában szilveszterkor - vagyok ilyen részeges állapotban. Sokszor megbotlottam a lépcsőfokokban, és olyankor majdnem orra estem, de sikerült megkapaszkodnom a korlátban.
Ott álltam az ajtóban... Egy pillanatig haboztam, hogy bemenjek, vagy menjek vissza a szobámba, és heverjem ki a piát?
Kopogtam. Senki sem válaszolt. Megismételtem. Az ajtó hirtelen vágódott ki. A már ismerős férfi állt előttem. Valami Tobi...
-Cassey?
-Őő.. Nem tudom.. -Nevettem.
-Bill! Az a nő az. Bejöhet? -Nézett hátra a testőr.
-Persze! -Hallatszott Bill válasza. Tobi arrébb állt, hogy beengedjen.
-Neked van egy.. kettő.. há.. három ikertestvéred? -Mutattam Billre hunyorítva. Négyet láttam belőle.
-Mi? -Értetlenül bámult rám. -Négy? -Észrevette, hogy teljesen el vagyok ázva, mert dülöngéltem. -Tobi.. Nem akarsz lemenni inni egy... valamit?
-De, de persze. -A testőr még kacsintott egyet, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Cassy! Veled mi történt? -Megfogta a vállam, és elvonszolt a fotelig, hogy leültessen.
-Velem? Hát én teljesen jól vagyok! -Úgy vigyorogtam, mint a vadalma.
-Azt látom.. Hozok egy pohár vizet. -Indult volna a minibár felé, amikor felpattantam, és a nyaka köré kulcsoltam a karom.
-Arra semmi szükség.. -Meglepődött, de pár pillanat múlva átkarolta a derekam, és szorosan magához húzott. Forgott velem a világ. A szívem tripla olyan sebességgel vert, mint általában. Mintha lefutottam volna a maratont. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. Furcsa, ismeretlen érzés cikázott végig a gerincemen, amibe beleremegtem. Egy pillanat alatt kiszáradt a szám, és a torkom, a hasamba pedig milliónyi kis pillangó költözött. Amikor már teljesen nem értettem semmit, a fülem is elkezdett sípolni. Ott álltam vele szemben, még csak pár másodperc telt el, mégis több órának tűnt. Bevallom, jó volt összebújva nem gondolni semmire, csak hallgatni ahogy szuszog, és számolni a szívverését. Annyira szerettem. És tényleg.... Szerettem... Ő volt az életem.. Minden, ami csak körülvett. Mindenről Ő jutott eszembe, még a legközönségesebb témákról is. Ijesztő, hogy két napja ismertem meg.. És.. Máris... Belé sze... Szere.. Szerettem.. Belé szerettem.. Féltem.. Rettegtem. Még átfutott az agyamon, hogy : "Biztos, hogy ezt akarom?"