If We Ever Meet |1.|

Itt van az If We Ever Meet 1. része.:)
Tudom, sokáig húztam az időt, de végre sikerült megírnom:D
________________________________________________________________________________

Már sokszor megmondtam anyának, hogy:

-Ne aggódj értem, ez csak egy kollégium.. Biztos egy csomó magamfajta diák lesz itt, szóval semmi bajom nem lehet! -Idegesen kopogtattam a körmömmel a műszerfalat. A fogszabályzóm, most, még az átlagosnál is jobban idegesített.

-Ígérd meg, hogy minden nap hívsz! -Anya még mindig azzal a rémült arccal bámult rám. Nem csodálom... Az Ő kicsi lánya kirepül a fészekből. Az egyetlen gyermeke...

-Rendben, anya, minden nap hívlak, ígérem! -Nem szerettem búcsúzkodni, gyorsan el akartam tűnni, de nem tehettem ezt a saját anyámmal. Megoldva a helyzetet, sietősen átöleltem, puszit nyomtam az arcára, és kiugrottam az autóból.

Ez megvolt. Most már csak a sporttáskám kellett. Kinyitottam a csomagtartót, gyorsan kikaptam a táskát, és mielőtt még el tudtam volna indulni, anya utánam szólt.

-Vigyázz magadra, kicsim! Minden nap hívj! Szeretlek! Légy jó! -Már a pályaudvar ajtajában voltam, amikor anya sírva visszaült a kocsiba. Nagy levegőt vettem, és beléptem a vonatokkal teli állomásra.

Most kezdődött el valami új.. Ami teljesen más, mint eddig volt.

Átvergődtem a tömegen a vonatomig, amit épp hogy elértem. Leültem a helyemre, és előkaptam egy könyvet.

Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek? Ott álltam a kollégiummal szemben, és bámultam a sok tizenévest, akik befele szállingóztak a gimnázium részbe. Körülnéztem a placcon. Két lakórész volt, köztük a gimnázium épülete. Külön voltak a lányok és a fiúk. Most akkor bemenjek a tanárnőhöz, vagy.. Álljak itt, és nézzem a leendő lakótársaimat?

Lassan, bizonytalanul a gimnázium kapuja felé sétáltam. Egy pillanatra megtorpantam a hatalmas ajtó előtt, de végül nagy levegővétel kíséretében benyitottam.

Még sohasem voltam itt... Minden olyan szokatlan volt. Más, mint az általános iskola.. Még mindig bizonytalanul továbbmentem az igazgatói felé - nem volt nehéz megtalálni, pontosan a bejárat mellett volt egy ajtó, amire hatalmas betűkkel ki volt írva: Igazgatói iroda

Bekopogtam, és egy "szabad" után be is mentem.

-Ööö.. Üdv.. Frau Grete-t keresem. Suzie.. Suzie Reinhardt vagyok.. -Kezet nyújtottam a szakállas, ősz bácsinak.

-Suzie Reinhardt.. -Úgy tett, mintha észre sem vette volna, hogy nyújtom a kezem, csak kinyitott egy vastag könyvszerű dolgot, és kikereste a nevem. -Schwerin-ből?

-Igen..

-Nos.. Frau Grete még nincs itt. De én is megmondhatom, melyik lesz a szobád, és leadhatom az órarendet.

-Rendben, köszönöm. -Adott egy papírt, amire fel voltak írva az óráim, és hogy hol találom a szobámat.

-Remek.. Az a nő, akivel megbeszéltem, hogy itt találkozunk, és valamennyire beavat a kollégiumi életbe, most nincs itt. Szuper.. Komolyan... -Duzzogtam magamban, miközben a szobámat kerestem. Két emelet, 250 szoba. Bejártam az egész lányépületet, de a sajátomat sehol sem találtam, a 77-est.

Már majd' leszakadt a lábam.

-75, 76... De hol van a 77?

-Te is azt keresed? -Jött oda egy barna hajú, barna szemű, erősen sminkelt, fehérített fogú, nyávogós hangú, magas, irritáló lány.

-Őőő.. I-i-igen.. -Válaszoltam félénken. Mindig kerültem a beszélgetéseket, kevés volt az önbizalmam. Ilyenkor mindig a fogszabályzómat szidtam, és azt, hogy ilyen alacsony vagyok.

-Itt van szemben. -Fordult meg, és rámutatott egy sötét barna ajtóra.

-Óóó.. Kösz.. -Gyorsan bementem a szobába, és letettem a táskám a legszélső ágyra. Nem volt valami nagy a szoba, téglalap alakú volt, a négy sarkában egy-egy ágy, két szekrény, amibe a ruhákat pakolhattuk, és egy szék. Ennyi volt összesen a szobában.. Megmondom őszintén, többre számítottam.. Nem ilyen börtön-effektusra.

Nem tudtam mit csináljak. Kipakoljam a ruháimat, vagy nézzek körül a gimnázium épületében? Még egy darabig hezitáltam, majd kipakoltam a ruháimat, és törökülésben leültem az ágyra, és az ölembe vettem a laptopomat.

-Mit tud csinálni egy lány, akinek nincsenek barátai, vagy ha vannak, akkor is több száz kilóméterrel arrébb, egy kollégiumi szobában ül, ahol nem ismer senkit, és valljuk be, eléggé kretén, és gázul néz ki? -Tettem fel a költői kérdést estefele, telefonon a barátnőmnek.

-Bejártad már a helyet?

-Nem..

-És még kérdezed, mit csinálj?

-Ja.

-Hihetetlen vagy. Amúgy, hogy ment az első nap?

-Ne tudd meg.. Szörnyű volt. Egész nap itt ültem az ágyamon, és gépeztem.

-A szobatársaid? Jófejek?

-Még nem láttam Őket. Gondolom nemsokára beszállingóznak Ők is.

-Jó, oké. De most leteszem! Nemsokára itt van James, úgyhogy.. Na mindegy, jóéjt, szia! És ne legyél önbizalom hiányos! -Meg se várta, hogy válaszoljak, letette a telefont.

-Gravy, te sosem változol.. -Visszagörnyedtem a laptop elé, és tovább bámultam a képernyőt. Már annyira unatkoztam, hogy felregisztráltam valami idétlen chates oldalra.

Már épp kezdtem volna beszélgetni valakivel, amikor kinyílt az ajtó, és beléptek a szobatársaim. Egy pillanatra annyira lefagytam, hogy köpni, nyelni nem tudtam. Az a lány, aki ma megmutatta a szobát, és még két ugyanolyan lépett be.

-Hát ez meg ki? -Nézett rám fintorogva az egyik.

-Su.. Suzie Reinhardt vagyok.. -Félénken elmosolyodtam, amit nem díjaztak.

-Na ne! Már megint valami kretén? A tavalyi szobatársunk is egy felmosórongy volt. -Siránkozott a kivételesen nem barna hajú.

-Ja, ezt a csajt már láttam. -Bólogatott az, akivel ma már találkoztam. -Én Jessica vagyok, Ő itt Missy, és Ő pedig Cathy. -Elfoglalták a helyüket, leültek egyikük ágyára, és aktív beszélgetésbe kezdtek a legújabb sminkekről.
Suzzie-90: Épp most léptek be a szobatársaim. Biztos másodikosok. Minden babarózsaszín körülöttük, te jó isten! -Írtam az embereknek chaten.

Glenda15: Miért, te nem szereted a rózsaszínt?

Suzzie-90: Nem. Fujj.. Szánalmas szín. Nem?

Skinnyminnie: Nem, szerintem teljesen normális.

Maggieherz: A sárga jobb.

oldcharger: Tényleg a színekről témáztok?

Queen16: Mondj jobb témát!

oldcharger: Gyere át, és mutatok!

-Huhh.. -Inkább kiléptem ebből a chatszobából, nem akartam nyilvános pornót végignézni. Átléptem egy másikba.

Suzzie-90: Ugye itt lehet normálisan beszélgetni? -Rajtam kívül csak egy ember volt bent.

verwirrt.kerl89: Ha az én társaságom megfelel... Akkor igen.
Suzzie-90: Szerintem meg fog. Gimis vagy?
verwirrt.kerl89: Ja, másodikos. Te?
Suzzie-90: Most kezdtem. Kollégiumban.. Plázapicsákkal vagyok körülvéve..
verwirrt.kerl89: Meg kell szokni. Örülj neki, hogy még nem találkoztál össze a nagymenőkkel... Bár attól függ ki vagy..
Suzzie-90: Én? Nagymenő biztos nem. Inkább amolyan stréber, kreténnek mondanám magam. Hát, ez van. És te?
verwirrt.kerl89: Engem általában a "meleg" becenévvel szoktak felruházni. Vagy lázadó?
Suzzie-90: Nekem semmi bajom a melegekkel..
verwirrt.kerl89: Ne kezdd te is! Nem vagyok buzi, csak azt mondják.
Suzzie-90: Ja, értem. Miért mondják?
verwirrt.kerl89: Gondolom mert egyedi a stílusom?
Suzzie-90: Egyedi? Ezalatt mit értesz?
verwirrt.kerl89: Ha van időd, elmagyarázom..
Suzzie-90: Annyi mint a tenger! Hallgatlak!
Sokáig beszélgettünk, szinte már hajnal volt, amikor végre kikapcsoltam a gépet, és lefeküdtem aludni.