If We Ever Meet |5., 6.|

És itt is vannak a részek! Duplát hoztam, mert az 5. túl rövid lett volna egyedül. A 6. még annál is rövidebb lett.. :) Jó olvasást, és köszönöm a szavazatokat, komikat! :) És bocsi, hogy ilyen rövidek lettek..:(

Tom leült a földre, Liz mellé.
-Mit akartok? -Kérdezte mogorván.
-Beszélgetni.. -Próbáltam mosolyogni, hogy ne látszódjon rajtam az értetlenség. Tom nagyot sóhajtott, majd Billre nézett.
-Nekem erre nincs időm.
-Tom! -Sziszegte Bill a bátyjának.
-Na, jó! Nem fogom nézni, hogy te duzzogsz, te próbálkozol, te meg nézel, mint akinek kiszívták az agyát!-Csapott Liz idegesen a földre. -Most szerzek egy üveget.. Akinek nem tetszik, az viselje el, és kussoljon!-Felállt, és keresett egy palackot. Letette a földre, és pörgetett. Az üveg teteje rám mutatott.
-Felelsz, vagy mersz? -Kérdezte, most már vigyorogva.
-Felelek.. -Mindig felelek, ha ilyen van..
-Okéé... Kivel töltenél el legszívesebben egy estét ebből a társaságból? -Csak forgattam a szemem. Ilyen idióta kérdést, ez nyilvánvaló.. De ezt csak én tudom..  Gyorsan pörgött az agyam, hogy mit mondhatnék. Billel nem akarom tudatni, hogy tetszik, Tommal nem töltenék el egy estét.. Maradt Liz. Megfelel!-Veled.. -Válaszoltam. Liz felvonta a szemöldökét, aztán pörgettem. Tomra mutatott az üveg.
-Felelek.. -Mondta unottan. Nem sűrűn játszottam eddig ilyet, ezért nem nagyon tudtam kérdéseket se, és feladatokat se. A másik meg az, hogy nem vagyok egy társasági ember.
-Mióta gitározol? -Ez volt szerintem életem egyik legszánalmasabb kérdése..
-Ezt most nem mondod komolyan?
-Nincs más ötletem.. 

Amennyire rosszul kezdődött ez a helyzet, annál jobb - vagy inkább furcsábbnak nevezhetném - lett. Bejött az a szabály, hogyha valaki nem válaszol, vagy nem csinálja meg azt, amit mondtak neki, akkor le kell vennie egy ruhadarabját. Ez nekem nagyon új volt, de ahogy láttam, Liznek, Billnek, és Tomnak már nem. Ebből az következett, hogy kiérdemeltem a nem bevállalós címet, és alig volt rajtam ruha, összvissz a fehérneműm, meg a karkötőim.. Liz még teljes ruházatban ült ott, mert mindent meg mert csinálni - ahogy a többiek is. Csak én voltam a félős, aki nem mert megcsinálni olyan idiótaságokat, mint: Adj szájra puszit XY-nak! Kezdtem szánalmassá, és közröhejjé válni, amikor jött a következő kérdés. 

-Felelsz, vagy mersz? -Az összes szem rám szegeződött. Tudtam, hogyha most nem csinálom meg azt, amit mondanak, le kell vennem egy ruhadarabomat, ami már csak a bugyim, vagy a melltartóm lehet.
-Most már csak merhet.. Túl sokat felelt! -Szólt közbe Liz. Gyilkos szemeket meresztettem rá, de nem érdekelte túlzottan. Pechemre Liz pörgetett engem, ezért Ő mondott feladatot.
-Szívd ki -Liz szeme megcsillant, amikor Billre nézett. -Bill nyakát! -Most mindennél jobban utáltam.
-Nem veszek le semmit! -Jelentettem ki magabiztosan.
-Akkor csináld, amit mondtam!
-Neeem.
-Akkor melltartót le!
-Nem!
-De!
-Nem!
-Biztos?
-Ja.
-Rendben.. Ez esetben.. Meg kell csinálnod! Istenem, ez csak egy játék, nincs jelentősége!
-Nyugi, Suzie! Ez csak egy játék.. Nem kell félni.. Tényleg nincs jelentősége.. Nem fog rájönni.. Nem csináltam még ilyet.. Egyszer mindent el kell kezdeni.. -Próbáltam magamat nyugtatni, ami nem nagyon jött össze. Nagy levegőt vettem, és bólintottam. Közelebb hajoltam Billhez, aki törökülésben ült. Letérdeltem elé, az egyik kezemet a vállára raktam. Egyre közelebb voltam a nyakához. A szívem majd' kiugrott, olyan sebességgel vert. Gyorsan kapkodtam a levegőt. Amikor éreztem a puha bőrét az ajkaimhoz érni, szinte a mennyországban éreztem magam. Halkan felsóhajtottam, amit nem kellett volna, mert mindenki hallotta. És akkor jött az, amire nem gondoltam volna..

 Kinyílt az ajtó, és Simone lépett be rajta. Rögtön felkaptam a fejem, és feszülten bámultam a nőt.

-Ez.. Ez nem az, aminek látszik.. -Hebegett Bill. Ez a leghülyébb magyarázat.
-Én.. én... megyek.. -Simone teljesen zavarban volt. Gyorsan kifordult az ajtón, és becsukta maga után. Én visszaültem a helyemre, felkaptam a pólómat, és felálltam.
-Azt hiszem.. Én.. a kanapé.. Holnap találkozunk! -Hebegtem feszülten, majd leszaladtam a lépcsőn. Leültem a fotelba, és felvettem a gatyámat is. Nagyon féltem a holnaptól. Simone meglátott.. és biztos máshogy értelmezte.. pedig ez csak egy feladat volt. És most mit gondol Bill?
Kavargó gondolatokkal a fejemben, lefeküdtem aludni.

Reggel vegyes érzelmekkel keltem. Kicsit még féltem, de már nem tartottam akkora ügynek, mint tegnap. Felkeltem a kanapéról, és kibotorkáltam a konyhába. Csak Bill volt ott.
-Jó reggelt! -Mosolyogtam rá.
-Neked is.
-Gordonék?
-Elmentek valahova.. Kávé?
-Igen, kérek. -Leültem vele szemben. -És.. -Kezdtem piszkálni az asztal szélét. -Mit csinálunk ma?
-Ezen még nem gondolkoztam. Szerintem megmutatom a várost. Terveztél valamit?
-Nem.. Nem is ismerem a helyet. De délután felé haza kéne indulnom. Be kell jutnom a suliba, úgy, hogy ne vegyék észre, hogy tegnap kimaradtam éjszakáról.
-Rendben. Tudod mikor indul a vonat? -Elém rakott egy bögre kávét. 
-Nem igazán.. -Szürcsölgetni kezdtem a forró frissítőt. Leült velem szemben, és komoly arccal nézett rám.
-Mi volt az tegnap este? -Valahogy éreztem, hogy be fog következni ez a kérdés.
-Én.. csak..  nem akartam levenni a..
-Liz mesélt.. -Vágott közbe.
-Mit? -Kérdeztem ijedten.
-Mindenfélét... De inkább tőled akarom hallani..
-Tőlem.. Mit akarsz hallani? -Néztem én is a szemébe. Alig tudtam megállni, hogy el ne olvadjak. Olyan gyönyörű barna szeme volt... Főleg így, smink nélkül..
-Csak azt, amit egyébként is el fogsz egyszer mondani.. A füzeted.. és a firkák..
-Ja.. igen.. -Nagyot nyeltem. Most akkor el kéne mondanom? -Nagyon muszáj?
-Nem.. Csak jobb lenne tőled hallani..
-Ha így jobban éreznéd magad.. Igen, azok a firkák ott vannak... és lehet, hogy többet érzek. De ezzel nem akarom tönkretenni a barátságunkat. Elvégre már körülbelül 4 hónapja barátok vagyunk és... -Nem akartam rizsázni, meg akartam mutatni, hogy mit érzek iránta... Lassan közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Egy pár pillanatig viszonozta is, aztán ijedten elkapta a fejét.
-Suzie! Nekem barátnőm van!

|6.|

-Barátnőd??
-Igen.. Nina.. Nem mondtam el.. mert.. Ő nem egy.. hogy is mondjam? Egyfajta ellenséged.
-Miért? Nem is ismerem.. De tudod mit? Felejtsük el ami az előbb történt! Inkább döntsük el, mit fogunk ma csinálni.. -Nagyon meg voltam lepődve, és csalódott is voltam. Olyan érzésem volt, hogy hagyjuk a francba az egészet! Vissza akarok menni a kollégiumba, bebújni a takaróm alá! Vagy kosarazni akarok... egyedül.. De ezt nem akartam kimutatni. Nem akartam senki hangulatát elrontani. Néha pofára kell esni, ez az élet rendje.
Nem sokkal később Lizék is lejöttek. Még egy darabig beszélgettünk, aztán felöltöztünk, és elindultunk, hogy az ikrek megmutassák a várost. Pontosabban Bill, mert Tom még mindig flegma hangulatában volt.
Nem tudtam élvezni a jó helyeket. Folyton az járt a fejemben, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, a szívemről nem is beszélek. Mintha valami véget ért volna bennem... főleg, amikor egy miniszoknyás lány a másik oldalról vigyorogva integetett nekünk. Láttam Bill arcán a feszültséget, és leesett, hogy ő Nina..
-Biill! -Jött oda hozzá, és két puszit adott az arcára. Már attól is kirázott a hideg, ahogy az a csaj kimondta a nevét. Főleg amilyen pacsuliszagot hozott magával.. Pfujj.. -Ők kik? -Nézett ránk lekezelően.
-Suzie, és Liz. A barátaim..
-Értem.. -Olyan undor volt az arcán, mint talán még senkinek. -Áll még az esti program? -Nézett újra Billre.
-Igen.
-Rendben, akkor hatkor! Szia! -Megfordult, és elrázta a fenekét tőlünk - szerencsére.
-Ő Nina volt? -Kérdeztem tettetett örömmel.
-Igen. -Nem is fűztünk hozzá többet, tovább sétáltunk az utcákon.
Hatkor náluk.. Istenem.. Miért pont abba szeretek bele, aki biztos, hogy nem fogja viszonozni. Ez a csaj egy teljesen más világ, mint én. Nembaj.. Magányos farkas maradok egész életemre.. Végül is? Nem akkora baj... 
-Elképzelésem sincs, hogy ti hol veszitek a cuccaitokat.. -Törte meg a csendet Liz.
-Megmutassam? -Csillant fel Bill szeme.
-Hogyne! -Bementünk egy csomó helyre. Mindent megmutattak, ahova szoktak menni, még a legtöbb fellépőhelyet is, ahol koncertezni szoktak, és közben meséltek. Meséltek az álmaikról, a vágyaikról, a próbákról és a mindennapokról. Tom beszélt többek között a lányokról, akik már megvoltak neki. Hát mondhatom, nagyon kíváncsi voltam rá...

Lassan, vánszorogva elérkezett a fél hat. Az állomáson álltunk, már fél órája. Bill mondta, hogy szerinte induljunk, mert nem fogunk hazaérni. Persze.. Ja.. Csak a csajával akar... bele sem gondolok, mit akarnak csinálni.
-Találkozunk még? -Kérdeztem, amikor Liz már fenn ült a buszon, Tom pedig kicsit arrébb állt.
-Hogyne találkoznánk.. Miért gondolod, hogy nem?
-Mert.. nem is tudom.. csak.. mindegy.. megijesztett, hogy barátnőd van, és nem mondtad el.. pedig.. azt mondtad, én vagyok a legjobb barátod.. és mégis..
-Nem mondtam el mindent.. -Feszülten lehajtotta, és a lábával a betont kezdte piszkálni.
-Mit?
-Nina csak azért a barátnőm, mert.. az apja nagyon befolyásos ember, és szükségem van, illetve a Devilishnek szüksége van egy kiadóra, ami híres. De nem szeretem..
-Szeretsz te egyáltalán valakit, Bill?! -Már annyira nem értettem az egészet, és nem bírtam elviselni az érzelmeimet, hogy pár könnycsepp kiszökött a szememből. Már készültem felszállni a buszra, amikor elkapta a karom, megfordított, úgy, hogy körülbelül 2 centi volt köztünk. Mélyen a szemembe nézett, és válaszolt:
-Igen, Suzie. Szeretek valakit... Téged.. -