When It Rains |7.|

Itt van az új rész..:D Most volt valamennyi időm, ezért megírtam a végét. Az elejét tegnap írtam, és vasárnap. Már csak két rész, és vége a sztorinak. :) Remélhetőleg holnap kaptok egy részt, és szombaton, vagy vasárnap. Az If We Ever Meet-et most egy kicsit hanyagolni fogom, mert nincs ötletem, hogy mit lehetne írni.. Mindegy, jó olvasást! :D

Gyorsan körbepillantottam, de nem láttam meg azt a jellegzetes arcot. Sok ember volt ott, csak Ő nem.
-Te ki vagy? -Jött oda az egyik ember, aki a plakáton volt.
-Cassey Schmidt vagyok. Billt keresem...
-Billt? Ismered?
-Igen.. Megtudhatom hol van?
-Hogy tudod bizonyítani, hogy nem csak egy szerelmes tini vagy?
-Úgy, hogy 24 vagyok. -Láttam az arcán, hogy meglepődött. Hát persze, ahogy most kinéztem...
-Hagyd Georg. Tényleg ismeri Billt. -Tolta félre Bill bátyja Georgot. -A szobájában van. A szembelévő hotel, legfelső emelet. -Biccentett, majd eltűnt a tömegben. Megint nagy levegőt vettem, és kimentem az épületből, egyenesen a hotelbe.
Körül sem néztem, csak mentem a lifthez. Megnyomtam a legfelső emelet gombját, és megint jött, a szörnyű várakozás. Nagyon izgultam. Most dől el az egész hátralévő életem.. Ha jól sikerül, akkor abbahagyom az utazgatást, és Billel maradok. Ha nem úgy lesz, ahogy szeretném, akkor gondolom tovább utazok, írok, és egy-két évvel később örökbe fogadok egy gyereket.
A lift jelzett, hogy kiszállhatok. Gyorsan lépkedtem el az ajtóig, és bekopogtam. Nem volt nehéz megtalálni a legfelső emeleten azt a szobát, ahol Bill van, mert csak egy ajtó volt ott.
Nem jött válasz, ezért tovább kopogtam megállás nélkül, amikor feltűnt az ismerős arc.
-Bill! Beszélnünk kell! -Meglepődve állt az ajtóban, majd arrébb lépett, hogy bejöhessek.
-Már azt hittem örökké eltűntél... -Csukta be maga után az ajtót.
-Én is.. De.. ezt muszáj elmondanom.
-Tudom mit akarsz mondani.. Illetve sejtem..
-Tényleg?
-Igen.. azt hiszem.. Az érzéseiddel kapcsolatos?
-Igen..
-Akkor nem kell elmondanod. Figyelj, Cassey.. -Szembe állt velem, és megfogta mind a két kezem. -Te egy nagyszerű nő vagy, és nagyon kedvellek.. de.. te egy hosszú tartós kapcsolatra vágysz, gyerekekkel, meg házassággal.. Tényleg, őszintén kedvellek, és ha nem így lenne az életem, ami néha sajnos így van, akkor biztos, hogy nem gondolkodnék ezen, egyszerűen csak rávágnám, hogy vágjunk bele! De ez nem ilyen egyszerű.. Híres vagyok, és egy picike szabadidőm sincs.. több tízezer rajongó vesz körül, és folyton úton vagyok. Mint te.. gondolom megérted a helyzetem.. te is mindig utazol valahová, csak másért. Szóval.. csak azt akarom mondani, hogy nem állok készen egy ilyen nagyon komoly kapcsolatra.. nem akarok gyerekeket egyenlőre, és házasodni sem akarok..
-Nem, nem kell gyerek, sem házasság.. csak te kellesz, Bill, csak te.. -Egy pillanatra elhallgatott. Csak nézett komolyan a szemembe, és fogta a kezem. Még a légy is megfulladt volna a köztünk lévő feszültségben.
-De.. még így sem működne..
-Én bárhová követnélek, ahová csak akarod!
-Cassey, a francba! Értsd már meg, hogy nem állok készen egy kapcsolatra! Akár laza, akár komoly! Fiatal vagyok, és ki akarom élvezni az életet! Melletted nem lehetne, mert egy begyöpösödött vénlány vagy! 24 évesen én is gondolkodnék rajta, hogy szerezzek magamnak egy fiatal csajt, aki ráadásul gazdag, és híres, és modell. Te nem vagy modell, és nem vagy híres! Bassza meg, fel sem érsz a számig, hogy legalább megcsókolhass! -Teljesen letaglózott az, amit mondott. Ilyen ember lenne az igazi Bill Kaulitz? Sosem gondoltam volna.. Még sosem aláztak meg ennyire. Mindig is utáltam, ha kicikiznek azért, mert nem vagyok egy modell alkat, a 167 centimmel. Dühösen elengedtem a kezét, és az ajtó felé indultam.
-Egy senki vagy, Bill Kaulitz! Neked csak a tökéletes modellek kellenek, akiknek olyan üres a fejük, mint egy nagy görögdinnyének! Tessék, akkor válasz rosszul, és bánd meg! Engem nem érdekel, nem vagyok az anyád, hogy észhez térítselek! Éld a tökéletes életed, és felejtsd el az igazi életet! Úgy sem fognád fel, azzal a kis agyaddal! -Mérgesen becsaptam magam mögött az ajtót. Megnyomtam a lifthívó gombot. Egy ajtó kinyílt, míg egy másik bezáródott. Az enyém volt, ami bezáródott... Már sosem élhetek rendes életet.. Csak ilyet, mint eddig.. Utazgatni tizenéves koromban nagyon jó volt, és mindennél jobban imádtam, amikor beszaladtam a tengerbe, új helyeket fedezhettem fel vagy új ételeket kóstolhattam meg. De így, 8 év elteltével már nem olyan szórakoztató. Egyszerűen csak egy stabil életet akartam, amiben nem kell elutazni, egy olyan életet, ami felhőtlenül boldog. Hallani akartam két kis csöppség kacarászását, és mosolyogva össze akartam bújni szívem választottjával.. De ez felejtős volt..
A hotelszobámig bírtam könnyek nélkül, ott már minden kijött belőlem. Borzalmas volt, hogy egy hónapon belül mennyi szörnyű dolog történt velem.. Kezdődött Billel, folytatódott azzal a pasival, és befejeződött megint csak, Billel.
-Fel akarok adni mindent... Mindent, amit eddig elértem.. Vagy tökéletesíteni akarom? Magam sem tudom.. Fogalmam sincs mit akarok.. Nem tudom! Bárcsak lenne egy kis valami, ami mindig megmondaná mit tegyek.. Annyira.. könnyű lenne az egész.. vagy lenne egy levél a sorstól, amiben leírja mi lesz velem... Miért nem vagy egy jövőbelátó, miért nem tudod megmondani, hogy most mit kezdjek magammal? -Írtam le az utazónaplómba, utóiratként. -Talán egy másik életben.. Talán akkor sikerülhet.. Talán akkor nem kell nélküled leélnem az életem...

És pontosan egy évvel ezután, Los Angeles - a hajnali ködben még csendes - utcáin volt egy nagy, krémszínű ház. Aranyos kis kerttel, és egy postaládával, amiben egy kék boríték virított. Elhúztam a függönyt, és rögtön azt a borítékot pillantottam meg. Az ablak előtt állva, minden nap reggelén, álmodoztam, hogy talán minden megváltozhat. Hogy talán az, akit mindig is szeretni fogok nem felejtett el... Hogy van még esélyem, és nem öregedtem ki teljesen. Hogy egyszer együtt leszünk, mindenféle nehézség nélkül, de ez egy Föld a Világ ellen felállás volt. És persze csak az elmémben...

Az idő gyönyörű volt. Mindennél szebb júniusunk volt, 2011-ben. A nap beragyogta egész Los Angelest. Csillogva ültek a harmatcseppek a virágok szirmán. Minden szép volt, ott kint. A házban is, csak a szívemben nem.
Óvatosan hátrapillantottam, hogy a kislányom - akit három hónappal azután fogadtam örökbe, hogy Billt utoljára láttam, Oroszországban - még aludt. Nagyon aranyos csöppség volt. Élénk szőke hosszú haja, ragyogó zöld szeme, és minden sebet begyógyító, angyali mosolya volt. Olyan kislány volt, aki tudott a teljes szívéből szeretni, és ki is tudta mutatni. Még nem tudott semmit a gonosz, csaló, kemény világról, csak a szépről, ami mindig színes, és boldog. Nem csoda, még csak öt éves volt. Találó nevet adtam neki, Cadeau, ami annyit tesz, Ajándék.
Összehúztam magamon a pulcsit, és kicsoszogtam a postaládához. Zakatoló szívvel vettem ki a kék borítékot. Remegő kezekkel fordítottam meg. Egy kézzel írott szöveg állt rajta.. "Már nem fáj az orrom, de nem is megyek ajtók közelébe..." -Jézusom.. -Kaptam a szám elé a kezemet. Nagyon meglepődtem. Hirtelen kinyílt minden seb, amit az egy év alatt sikerült eltemetnem. A sérelmek, és a kellemes dolgok is, egyszerre. Visszasiettem a házamba, és leültem a konyhában. Lassan felnyitottam a borítékot. Egy hosszú levél volt benne.
"Drága Cassey... Nem is tudom, mit írhatnék.. Olyan sok idő telt el, és mindent átgondoltam. Igazad volt.. De inkább kezdem a legelejéről.. Emlékszel, amikor nekem nyitottad az ajtót? Miután nem kezdtél el sűrű bocsánatokat kérni, ahogy a többiek szokták, amikor meglátnak, mert látják, hogy biztos van pénzem. Te nem tetted ezt.. lekezeltél.. amit még senki. És bár fel kéne háborodnom, mégsem teszem. Örülök, hogy így alakult. Valami megfogott benned... Valami, amit nem tudok megmagyarázni, egyszerűen csak van. Aztán elég nyilvánvalóan a tudatomra adtad, hogy tetszek neked.. De utána.. eltűntél. Azt hittem sohasem látlak többé.. És most jön az a rész, amit még nem tudsz. Sokat nyomoztam utánad, elolvastam a könyveidet, igen az összeset, és felhívtam a barátaidat, hogy infókat gyűjtsek be rólad. Ami sikerült, csak fordítva. Clarissa elmondta, hogy te egy hosszú kapcsolatot akarsz, gyerekekkel meg egyébbel. Ettől én nagyon megijedtem, és elbátortalanodtam. Nem tudtam mit csináljak.. egyszerűen csak féltem. Nem voltam biztos semmiben. Aztán egyszer csak mindennek a közepén megjelentél, és mindent csak még kuszábbá tettél. Már nem tudtam mit mondok, csak el akartalak küldeni, hogy később ne bánd meg, hogy mellettem döntöttél. Nem bíztam magamban, hogy képes lennék mindig melletted lenni, és tökéletes partnernek lenni. Ezért mondtam, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan, csak téged akartalak védeni. És most, pontosan egy évvel később, odatolom a képem, illetve csak a kézírásom, és felforgatom az életed.. Bár ez csak egy levél, nem jelent semmit. Csak tudni akarom, hogy hogy vagy mostanában? Mik történtek veled az elmúlt egy évben? Egy évvel idősebb lettem, és egy évvel komolyabb. Tisztábban látok, és már tudom mit akarok! 22 évesen sikerült rájönnöm, mi hiányzik az életemből... Kíváncsi vagy rá? Semmi más, csak egy 3 évvel idősebb nő, akinek csillogó világosbarna haja van, zöldeskék szeme, és olyan tekintete, ami a szívemig hatol, és teljesen az uralma alá veszi azt. Furcsa lány, az egyszer biztos, és mellette óvakodni kell az ajtóktól. Nem bírja az alkoholt, és nem tud annyira jól csókolni, de szívesen megtanítanám neki. Tudom, hogy ez így neki nagyon nehéz lenne, és nem is kívánok mást, csak annak a lánynak, aki egy évvel ezelőtt elrabolta a szívemet, a legjobbakat.. "