When it rains 8---> When it rains utolsó rész---> Szavazás vége
Igen, ez az utolsó rész, úgy gondoltam nem fogom tovább bonyolítani a dolgokat, mert bevallom őszintén ez a sztori nem nagyon nyerte el a tetszésemet.. A befejező rész rövidebb lett mint az eddigiek, mert valamiért nem nagyon volt ötletem, hogy mit írhatnék még ide.. És elég lagymatag is lett, amiért bocsi.. De mindegy, vége.. Nem lett valami szép vége, inkább tragikus, de az én beteg elmémből csak a drámai vég jött ki.:D Szóval jó olvasást! A végeredményeket mindjárt felrakom!:)
Megdöbbentett a levél, és teljesen földhöz vágott. Hirtelen nem tudtam mit gondoljak, mit érezzek, és mit csináljak. Minden összekuszálódott amit az elmúlt egy évben olyan gondosan felépítettem. Hatalmas könnycseppek csurogtak végig az arcomon. Annyira kétségbe voltam esve.. főleg amikor megláttam a boríték másik oldalán az utóiratot.
U.I.: Remélem, ráérsz Június 3.-án, délután hatkor? Shakey pizzázója? A Santa Monica körút mellett?
Még több félelem bontakozott ki bennem. Ezer dolgon pörgött egyszerre az agyam, azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány?
-Anya? -Zökkentett ki egy angyali hang a gondolatmenetemből. Gyorsan megfordultam, és azzal a mozdulattal le is töröltem a könnyeimet.
-Kicsikém! Máris ébren vagy? Kérsz kakaót? -Mosolyogtam rá, már amennyire tudtam.
-Igen! -Válaszolt vidáman, mint mindig. Nem is tudtam elképzelni, hogy lehet valaki ennyire boldog, minden pillanatban. Megcsináltam neki a kakaót, felöltöztünk, és beültünk a kocsiba. Péntek volt, tehát még vinnem kellett az óvodába.
-Valami baj van, anya? -Ölelt át Cadeau az óvoda ajtajában.
-Nem, nem nincs. Csak rosszul aludtam.. -Próbáltam leplezni az érzelmeimet. Valamennyire sikerült is, de ez a kislány mindent kiszúr.. Bekísértem az épületbe, és váltottam még pár szót az egyik óvónővel.
-Marie? -Valamiért rossz előérzetem volt. -Szerintem ma Clarissa jön Cadeau-ért.
-Rendben. Baj van? Olyan sápadt vagy.
-Nincs.. csak fáj a fejem, de semmi. Megyek.. viszlát! Szia, kicsim! -Mosolyogtam rá a kislányomra, majd kisiettem az épületből. Bevágódtam a kocsimba, és szélsebesen a munkahelyemre siettem. Egy nagy irodaházban dolgoztam. Nem volt valami jó meló, de sokat fizettek, és ez a lényeg.
Egész végig azon pörgött az agyam, hogy elmenjek-e oda, délután? Nem tudtam dönteni. Szerettem Billt, de nem voltam benne biztos, hogy minden úgy fog elsülni, ahogy azt szeretném. Nem akartam csalódni, utáltam csalódni. Aztán még itt van Cadeau is.. Nem tudom mit szólna hozzá Bill, mert ezt biztosan nem tudja. És ha csak átver? Vagy nem is Ő írta? Annyira sok kétség volt bennem, hogy el is kevertem pár papírt, amit nem kellett volna. A főnöktől kaptam egy alapos fejmosást még a munkaidőm vége előtt. Végül is megmaradt az állásom, de a bennem lévő félelmek is. Nem is gondolkodtam, munka után rögtön mentem a levélben leírt helyre. A pizzázótól messze parkoltam le, hogy legalább amíg odáig elsétálok, kiszellőztethessem a fejem. Gyorsan lépkedtem végig a hosszú utcán. Valamiért úgy éreztem, hogy hideg van, pedig nagyon meleg volt. Rossz előérzetem volt, de nem hittem magamnak.
A pizzázóval szemben, a túloldalon álltam. Nagy levegőt vettem, és alaposabban körbenéztem, hátha meglátom Billt. És ott volt... a pizzázó előtt állt.
-Cassey! -Suttogta a nevemet. Már nem tudtam uralni a testemet, a lábaim magától elindultak Bill felé.
-Bill! -Mosolyogtam.
-Eljöttél..
-Hiányoztál.. -Átkarolta a derekam és megcsókolt. Milyen régóta vártam már ezt a csókot. Mintha ezer év telt volna el az utolsó óta.
-Most már sohasem szabadulsz tőlem! -Mosolygott.
-Nem is ajánlom! -A nagy boldogságban, észre sem vettem, hogy az úttesten állok. Csak akkor, amikor már mindegy volt. Egy hangos fékcsikorgás, egy kétségbeesett kiáltás, és egy nagy puffanás. Ez volt az utolsó, amit érzékeltem. Hogy mi történt? Meghaltam... Akkor csapott le a vég, amikor a legboldogabb voltam..
U.I.: Remélem, ráérsz Június 3.-án, délután hatkor? Shakey pizzázója? A Santa Monica körút mellett?
Még több félelem bontakozott ki bennem. Ezer dolgon pörgött egyszerre az agyam, azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány?
-Anya? -Zökkentett ki egy angyali hang a gondolatmenetemből. Gyorsan megfordultam, és azzal a mozdulattal le is töröltem a könnyeimet.
-Kicsikém! Máris ébren vagy? Kérsz kakaót? -Mosolyogtam rá, már amennyire tudtam.
-Igen! -Válaszolt vidáman, mint mindig. Nem is tudtam elképzelni, hogy lehet valaki ennyire boldog, minden pillanatban. Megcsináltam neki a kakaót, felöltöztünk, és beültünk a kocsiba. Péntek volt, tehát még vinnem kellett az óvodába.
-Valami baj van, anya? -Ölelt át Cadeau az óvoda ajtajában.
-Nem, nem nincs. Csak rosszul aludtam.. -Próbáltam leplezni az érzelmeimet. Valamennyire sikerült is, de ez a kislány mindent kiszúr.. Bekísértem az épületbe, és váltottam még pár szót az egyik óvónővel.
-Marie? -Valamiért rossz előérzetem volt. -Szerintem ma Clarissa jön Cadeau-ért.
-Rendben. Baj van? Olyan sápadt vagy.
-Nincs.. csak fáj a fejem, de semmi. Megyek.. viszlát! Szia, kicsim! -Mosolyogtam rá a kislányomra, majd kisiettem az épületből. Bevágódtam a kocsimba, és szélsebesen a munkahelyemre siettem. Egy nagy irodaházban dolgoztam. Nem volt valami jó meló, de sokat fizettek, és ez a lényeg.
Egész végig azon pörgött az agyam, hogy elmenjek-e oda, délután? Nem tudtam dönteni. Szerettem Billt, de nem voltam benne biztos, hogy minden úgy fog elsülni, ahogy azt szeretném. Nem akartam csalódni, utáltam csalódni. Aztán még itt van Cadeau is.. Nem tudom mit szólna hozzá Bill, mert ezt biztosan nem tudja. És ha csak átver? Vagy nem is Ő írta? Annyira sok kétség volt bennem, hogy el is kevertem pár papírt, amit nem kellett volna. A főnöktől kaptam egy alapos fejmosást még a munkaidőm vége előtt. Végül is megmaradt az állásom, de a bennem lévő félelmek is. Nem is gondolkodtam, munka után rögtön mentem a levélben leírt helyre. A pizzázótól messze parkoltam le, hogy legalább amíg odáig elsétálok, kiszellőztethessem a fejem. Gyorsan lépkedtem végig a hosszú utcán. Valamiért úgy éreztem, hogy hideg van, pedig nagyon meleg volt. Rossz előérzetem volt, de nem hittem magamnak.
A pizzázóval szemben, a túloldalon álltam. Nagy levegőt vettem, és alaposabban körbenéztem, hátha meglátom Billt. És ott volt... a pizzázó előtt állt.
-Cassey! -Suttogta a nevemet. Már nem tudtam uralni a testemet, a lábaim magától elindultak Bill felé.
-Bill! -Mosolyogtam.
-Eljöttél..
-Hiányoztál.. -Átkarolta a derekam és megcsókolt. Milyen régóta vártam már ezt a csókot. Mintha ezer év telt volna el az utolsó óta.
-Most már sohasem szabadulsz tőlem! -Mosolygott.
-Nem is ajánlom! -A nagy boldogságban, észre sem vettem, hogy az úttesten állok. Csak akkor, amikor már mindegy volt. Egy hangos fékcsikorgás, egy kétségbeesett kiáltás, és egy nagy puffanás. Ez volt az utolsó, amit érzékeltem. Hogy mi történt? Meghaltam... Akkor csapott le a vég, amikor a legboldogabb voltam..
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése