Na, már megint késtem a résszel, ráadásul nem is keveset.
Azért nem raktam fel előbb, mert nem voltam itthon hétvégén... De most itt van, kicsit emós-depizős-érfelvágósra sikerült, de ezentúl megpróbálok vidámabb részeket hozni.:D Amúgy, ez az 1. évadból az utolsó rész.:)
Azért nem raktam fel előbb, mert nem voltam itthon hétvégén... De most itt van, kicsit emós-depizős-érfelvágósra sikerült, de ezentúl megpróbálok vidámabb részeket hozni.:D Amúgy, ez az 1. évadból az utolsó rész.:)
És tényleg.. Most kezdem még csak realizálni a helyzetet, hogy itt hagyom a szülőhazám, és egy több ezer kilométerre lévő, másik kontinensre költözöm. Itt nőttem fel, itt vannak a barátaim, a családom, az iskolám, a kutyám, a macskám, a kispárnám és az életem. Ide köt minden, de én mégis meglépek... de... már nincs mit tenni. A buszon ülök, és egyenesen a gimnáziumhoz tartok. Meggondolatlan döntés volt, de már mindegy. Minden, ami Billnek, Lorának, és apának marad belőlem, egy levél fejenként. Volt időm megírni mind a három levelet. Apáékat a postaládában várják a leveleim, Billt pedig a párnán. A párnán, ahol már csak a hűlt helyem van.
Bolond vagyok, és nem tudom mi vezérel. Hogy is gondolhatom, hogy nélküle tökéletes lesz az életem?! Elrohanok minden probléma elől, a szívemmel, a hitemmel, és az érzelmeimmel. Elbújok a világ elől, és hiszem, hogy talán valaha jobb lesz. Nehéz, de bízom benne..
Könnyek mardosták a szemem. Egyedül voltam, minden bennem tomboló érzelemmel. Nem tudom mi lesz ezután. Talán meghalok mindennap, amikor csak rá gondolok majd? Kisírt szemekkel fogok könyörögni azért, hogy ne öljön meg a döntésem? Beteg leszek? Egyedül fogom szelni az életem hatalmas előttem álló óceánjait?
Minden ellenem van.. Még a zene is. A lejátszó Eminem-re kapcsolt. When I'm Gone.
And when I'm gone, just carry on, don't mourn
Rejoice every time you hear the sound of my voice
Just know that I'm looking down on you smiling
And I didn't feel a thing
So baby don't feel no pain
Just smile back.
Körülbelül eddig bírtam száraz szemekkel. Pár ember felfigyelt a halk sírásomra, de nem törődtek velem. Teljesen igazuk volt! Ezt érdemlem! Semmi mást! Csak magamra gondolok, másra nem...
*Közben Bill*
Át akart ölelni, de csak a levegőt karolta át. Ijedten kipattantak a szemei. Már pár napja rossz érzése volt velem kapcsolatban. Valamitől félt, valahol belül mélyen tudta, hogy valami rossz fog történni, de nem akart magának hinni. Most viszont bebizonyosodott a legnagyobb félelme. Megpillantott egy hanyagul a párnára dobott papírt - mert csak erre volt erőm, nem tudtam volna szépen odarakni, mert akkor ottmaradok.
Remegő kézzel fogta meg a papírt, és hajtotta szét. A szíve a torkában dobogott, és gyorsan kapkodta a levegőt.
Mein Schätz!
Nehéz ezt a lépést megtennem. De nem is mentegetem magam, inkább kezdem az elején.
Különleges vagy.. Megváltoztattad az életem. Ilyen rövid idő alatt te lettél mindenem. Veled voltam igazán én magam, és melletted éreztem úgy, hogy minden tökéletes. Veled úgy ébredtem szép a világ, én úgy éreztem nincs ami fáj. Nem is lett volna, de mindig lesz, mi közénk állhat. Most sokan vannak. Hidd el, ha nem lennék ennyire önző ribanc, veled maradnék, örökkön örökké, és azután is. De ez most nem megoldható.
Tudom, sok kérdés merült most fel benned. De figyelj! Ne gyászolj, nem haltam meg. Ne gondolj rám, lépj tovább, és szeress bele másba! Nem érdemellek meg.. Mit érzek irántad? Egyszerű. Szeretlek. Te vagy a világom, minden álmom. Nem is tudom ezt ragozni. De próbáljunk pozitívak lenni! Nem akarom, hogy szomorkodj. Én csak egy fejezet voltam az életedben.. A fejezet lezáródott, jön egy újabb, egy újabb mindaddig, míg meg nem találod álmaid nőjét, aki megérdemel téged, és nem csak magára gondol.
Most már messze járok. Szeretlek, Bill! De törődj bele... Mi soha többé nem találkozunk.
Viszlát, Szönyecske.
A levél a földön landolt, úgy, ahogy szíveinek darabjai is.
-Billie!! Billie!! -Üvöltöztem az autó után. A féklámpa kigyulladt, és a kocsi megállt. Kinyílt az ajtó, és megálltam. Amint megláttam Bill arcát, mikor kiszállt a kocsiból, hátrahőköltem. Már nem 15 éves volt, legalább 20-21. Megtörten, fáradtan szaladtam felé, de Ő csak tétovázott. Átöleltem a hideg testét. Ugyanaz az édes illat volt mint régen. Ugyanolyan jó volt átölelni. Ez a gyönyörű pillanat, csak pár másodpercig tartott. Egy nyomást éreztem a vállaimon. Eltolt magától.
-Hagyj! -Ellökött magától, és haragosan nézett. Lefagyott az arcomról a mosoly.
-Billie... -Elkeseredetten néztem rá. Féltem, hogy örökké megutált.
-Ne hívj Billienek! Hagyj békén! Te kérted, hogy 'Ne láss soha többé'. Akkor most mi akarsz? -Pókerarccal megvonta a vállát. A pókerarc mögött nem egy érzelemmentes lény állt, hanem a szomorú, meggyötört Bill..
-Nem úgy gondoltam.. Nem!... Én.. Nem voltam magamnál.. -Bill gúnyosan rázta a fejét, és visszaült a kocsiba. -Bill kérlek!! Ne!! Kérlek! Hallgass végig! -Belekapaszkodtam az autóba, de nem volt elég erőm. Erőtlenül rogytam össze, amikor elhajtott. Aztán felébredtem.
Gyorsan leugrottam a buszról, és rohantam az igazgatói irodába. Az igazgató nem sokkal később kivitt minket a reptérre, és a repülő is pár órával később felszállt. Szóval itt a vége.. Billt soha többé nem látom.. Soha..
Bolond vagyok, és nem tudom mi vezérel. Hogy is gondolhatom, hogy nélküle tökéletes lesz az életem?! Elrohanok minden probléma elől, a szívemmel, a hitemmel, és az érzelmeimmel. Elbújok a világ elől, és hiszem, hogy talán valaha jobb lesz. Nehéz, de bízom benne..
Könnyek mardosták a szemem. Egyedül voltam, minden bennem tomboló érzelemmel. Nem tudom mi lesz ezután. Talán meghalok mindennap, amikor csak rá gondolok majd? Kisírt szemekkel fogok könyörögni azért, hogy ne öljön meg a döntésem? Beteg leszek? Egyedül fogom szelni az életem hatalmas előttem álló óceánjait?
Minden ellenem van.. Még a zene is. A lejátszó Eminem-re kapcsolt. When I'm Gone.
And when I'm gone, just carry on, don't mourn
Rejoice every time you hear the sound of my voice
Just know that I'm looking down on you smiling
And I didn't feel a thing
So baby don't feel no pain
Just smile back.
Körülbelül eddig bírtam száraz szemekkel. Pár ember felfigyelt a halk sírásomra, de nem törődtek velem. Teljesen igazuk volt! Ezt érdemlem! Semmi mást! Csak magamra gondolok, másra nem...
*Közben Bill*
Át akart ölelni, de csak a levegőt karolta át. Ijedten kipattantak a szemei. Már pár napja rossz érzése volt velem kapcsolatban. Valamitől félt, valahol belül mélyen tudta, hogy valami rossz fog történni, de nem akart magának hinni. Most viszont bebizonyosodott a legnagyobb félelme. Megpillantott egy hanyagul a párnára dobott papírt - mert csak erre volt erőm, nem tudtam volna szépen odarakni, mert akkor ottmaradok.
Remegő kézzel fogta meg a papírt, és hajtotta szét. A szíve a torkában dobogott, és gyorsan kapkodta a levegőt.
Mein Schätz!
Nehéz ezt a lépést megtennem. De nem is mentegetem magam, inkább kezdem az elején.
Különleges vagy.. Megváltoztattad az életem. Ilyen rövid idő alatt te lettél mindenem. Veled voltam igazán én magam, és melletted éreztem úgy, hogy minden tökéletes. Veled úgy ébredtem szép a világ, én úgy éreztem nincs ami fáj. Nem is lett volna, de mindig lesz, mi közénk állhat. Most sokan vannak. Hidd el, ha nem lennék ennyire önző ribanc, veled maradnék, örökkön örökké, és azután is. De ez most nem megoldható.
Tudom, sok kérdés merült most fel benned. De figyelj! Ne gyászolj, nem haltam meg. Ne gondolj rám, lépj tovább, és szeress bele másba! Nem érdemellek meg.. Mit érzek irántad? Egyszerű. Szeretlek. Te vagy a világom, minden álmom. Nem is tudom ezt ragozni. De próbáljunk pozitívak lenni! Nem akarom, hogy szomorkodj. Én csak egy fejezet voltam az életedben.. A fejezet lezáródott, jön egy újabb, egy újabb mindaddig, míg meg nem találod álmaid nőjét, aki megérdemel téged, és nem csak magára gondol.
Most már messze járok. Szeretlek, Bill! De törődj bele... Mi soha többé nem találkozunk.
Viszlát, Szönyecske.
A levél a földön landolt, úgy, ahogy szíveinek darabjai is.
***
Egy folyosón röhantam, egy lépcsőt, vagy liftet keresve. Tovább rohantam a lépcsőn, botladozva ugyan, de végül leértem. Kirohantam a bejárati ajtón. Egy kocsinak hátulját pillantottam meg rögtön. Gondolkodás nélkül utánarohantam, fellökve egy csomó nénit, bácsit.-Billie!! Billie!! -Üvöltöztem az autó után. A féklámpa kigyulladt, és a kocsi megállt. Kinyílt az ajtó, és megálltam. Amint megláttam Bill arcát, mikor kiszállt a kocsiból, hátrahőköltem. Már nem 15 éves volt, legalább 20-21. Megtörten, fáradtan szaladtam felé, de Ő csak tétovázott. Átöleltem a hideg testét. Ugyanaz az édes illat volt mint régen. Ugyanolyan jó volt átölelni. Ez a gyönyörű pillanat, csak pár másodpercig tartott. Egy nyomást éreztem a vállaimon. Eltolt magától.
-Hagyj! -Ellökött magától, és haragosan nézett. Lefagyott az arcomról a mosoly.
-Billie... -Elkeseredetten néztem rá. Féltem, hogy örökké megutált.
-Ne hívj Billienek! Hagyj békén! Te kérted, hogy 'Ne láss soha többé'. Akkor most mi akarsz? -Pókerarccal megvonta a vállát. A pókerarc mögött nem egy érzelemmentes lény állt, hanem a szomorú, meggyötört Bill..
-Nem úgy gondoltam.. Nem!... Én.. Nem voltam magamnál.. -Bill gúnyosan rázta a fejét, és visszaült a kocsiba. -Bill kérlek!! Ne!! Kérlek! Hallgass végig! -Belekapaszkodtam az autóba, de nem volt elég erőm. Erőtlenül rogytam össze, amikor elhajtott. Aztán felébredtem.
Gyorsan leugrottam a buszról, és rohantam az igazgatói irodába. Az igazgató nem sokkal később kivitt minket a reptérre, és a repülő is pár órával később felszállt. Szóval itt a vége.. Billt soha többé nem látom.. Soha..
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése