If We Ever Meet |10.|

Ezt most gyorsan hoztam.. szerintem még nem írtam meg ilyen gyorsan semmit.:D Ezt kicsit elkapkodtam, azért bocsánat. Köszönöm a komikat!:D Jó olvasást!:)

-Az.. egyik.. a barátnőmnél, Liznél! -Hazudtam.
-Persze, már beszéltem vele. Nem vagy ott! Legalább nekem mondd el, Suz! -Még a legrégibb barátnőmnek sem mertem elmondani, hogy hol vagyok, mert féltem, hogy elmondja anyámnak, vagy az igazgatónak.
-Falazol? -Nagyot nyeltem.
-Miért, van más választásom?
-Rendben.. akkor.. Billnél vagyok. -Elmeséltem neki dióhéjban az egész történetet, kihagyva belőle a Tomos részt, aztán letettem. Legalább beljebb voltam azzal az információval, hogy az igazgató szólt anyámnak, aki nagyon ki van bukva, de azt hiszik, hogy Liznél aludtam. Nagy levegőt vettem. Nem akartam erre gondolni.. inkább visszabújtam Bill mellé, és ébresztgetni kezdtem.
-Milyen jó alvókád van.. -Mosolyogtam. Akár hogy próbálkoztam, maximum annyit értem el, hogy a másik oldalára fordult, és aludt tovább. Már kezdtem feladni, amikor hirtelen magához rántott, és szorosan ölelt.
-Jó reggelt! -Mosolygott. -Ki hívott?
-Te ébren voltál?!
-Félig-meddig igen.
-Gravy volt. A barátnőm.
-Schwerini?
-Igen.
-Mit akart?
-Az igazgató keresett, felhívta anyámat, aki felhívta Gravyt, aki falazott, hogy Liznél vagyok.
-Ááá, értem. Akkor most félned kell?
-Ne beszéljünk erről.. -Kis csend következett, majd megszólaltam: -Bill.. mesélj nekem Loráról! -Bill szemöldöke megrándult, az izmai megfeszültek ahogy kimondtam azt a nevet.
-Loráról? Úgy érted.. Lora? Az a Lora? Milyen Lora? Nem tudom, kiről beszélsz! Nem hasonlított rád, miről beszélsz?!
-Bill.. egy szóval sem mondtam, hogy hasonlítok rá! Kicsit elszóltad magad.. -Néztem rá cinikusan.
-Igen, lehet.
-Mesélj róla! Kérlek..
-Hát jó.. Jó fej csaj volt. Én bírtam. Aranyos volt. Mi a kedvenc számod?
-Hét..
-Mint neki. És zenében?
-Grauer alltag.
-Lorának is az volt a kedvence. Ja, meg hasonlított rád.. nagyon.
-Tudok róla.
-Akkor mit akarsz tudni?
-Ilyen átlagos dolgokat. Például.. hogy hol lakik?! -Tértem rá a lényegre. Még ma meg akartam keresni, nem volt vesztegetni való időm.
-Hogy... hol lakik? Miért akarod ezt tudni?
-Csak úgy..
-Nem jó válasz.. indokold meg, és akkor elmondom!
-Meg akarom keresni..
-Megkeresni? Na, azt nem!
-Miért? Én csak beszélni akarok vele! Nem gondolod, hogy engem jobban meghallgatna, mint Tomot, vagy téged?
-Honnan gondolod ezt?
-Mert lány vagyok?! Mint ő.. Csak beszélgetni akarok vele..
-Azt nem fogsz! -Zárta le a beszélgetést, azzal, hogy kimászott az ágyból, és a nappali felé vette az irányt. Követtem, de nem tudtam mit gondoljak. Most összevesztünk? Vagy ilyenkor mi van?
Kint idilli hangulat uralkodott. Simone a konyhában tevékenykedett, míg Gordon és Tom gitározgattak. Bill csatlakozott hozzájuk, és csak nézte őket, én jobbnak láttam, ha Simhez csatlakozom.
-Jó reggelt! -Köszöntem mosolyogva.
-Szia, Suzie! Kérsz egy kávét?
-Igen, jól esne. -Ültem le az asztal melletti székre.
-Hogy aludtál?
-Egész jól. És ön?
-Nyugodtan tegezz, nem vagyok én olyan öreg!
-Rendben.. akkor.. te hogy aludtál?
-Én is jól. Mit fogtok ma csinálni? -Adta a kezembe a bögrét.
-Még nem tudjuk. Gondolom sétálunk.. vagy hasonló. Lehet egy diszkrét kérdésem?
-Persze.
-Ismerted Lorát? -Simone egy pillanatra leállt, majd lassan felém fordult.
-Ezek szerint beszéltél Tommal.. -Szinte ijesztően komoly volt a tekintete. Lerakta azt, ami a kezében volt, elém húzott egy széket, és leült velem szemben. -Kibékültetek?
-Azt hiszem..
-Rendben.. akkor most fogunk csinálni együtt egy csúnya dolgot. -Ebben a pillanatban egy belső hang azt üvöltötte: -FUTÁS!!! -Nem hallgattam magamra. Bár nagyon féltem, mert amilyen rémtörténeteket hallottam, csak arra tudtam következtetni, hogy most élve elás, vagy... vagy!
-M.. mit? -Kérdeztem vissza remegve.
-Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! Főleg Tomnak, és Billnek! -Meg akarta fogni a kezem, de elhúztam.
-Íígérem. -Amikor már hallottam a fogam kocogását - mert annyira remegtem a félelemtől - Sim elmosolyodott.
-Mitől félsz?
-Én? Ja, én semmitől! -Erőltettem magamra egy halvány mosolyt.
-Rendben. Akkor mondom mit kéne csinálnunk. Megkeresni Lorát.
-Csak ez?! -Nevettem el magam. Talán azért, mert megnyugodtam, hogy nem akar megölni.
-Igen.. de.. ez sem szép dolog.. -Láttam rajta, hogy nem érti, miről beszélek. -Mindegy.. Megvan a lány címe. Annyit kéne tenned, hogy odamész, beszélsz vele, utána elmondod mi volt. Rendben? -Mosolygott.
-Persze! Én is ezt akartam csinálni, csak.. nem tudtam a címét. -Sim leírta egy papírra a címet, majd elraktam a zsebembe.

***

A csendes utcákon sétáltunk Billel és Tommal az állomás felé. Bill megállás nélkül beszélt, de én nem figyeltem. Folyton csak azon pörgött az agyam, hogy ez így túl könnyű lenne. Nem lehet, hogy ilyen egyszerűen csak megkapom a címet, odamegyek, beszélek Lorával, és minden rendbe jön. Valami bökkenőnek kell lennie, csak még nem jöttem rá mi az.. 
-De így van, Tom! Ugye Suz?! -Bill zökkentett ki a gondolkodásomból.
-Őőő.. igen... De mi is? -Vontam fel a szemöldököm.
-Nem is figyeltél?
-Nem nagyon..
-Én meg potyára jártatom a számat? Na, szép.
-Boccs, másfele jártam gondolatban.
-Azt látom. -Karolta át a derekam. -És hol? -Nyomott puszit az arcomra.
-Hát.. a... az... a tananyagon.. -Hazudtam.
-Még most is a tanulásra gondolsz? -Nézett rám Tom.
-Muszáj.
-Szombat van.
-Nem baj, sokat kell tanulnom. -Vontam meg a vállam. Beértünk az állomásra. Nem tudtam, hogyan fogok eljutni még ma Lorához, ha végignézik, hogy felszállok a buszra.. -Ki kell találnom valamit! Na most legyél okos, Suzie! -Búcsúzóul megcsókoltam Billt, megöleltem Tomot, majd felszálltam a buszra. Teljesen kétségbe voltam esve, mert semmi ötletem sem volt, hogy hogyan kéne úgy leszállni a buszról, hogy Billék ne lássák. Leghátra mentem, és észrevettem, hogy ez egy olyan busz, amiből nem sok van itt. Két ajtós. Hátul is van egy ajtó. Most már csak úgy kellett leszállnom, hogy ne nézzenek ide. Lementem az utolsó lépcsőfokig, és óvatosan kikukucskáltam. Pont elindultak hazafelé. Most az egyszer szerencsém volt. De ez így még mindig túl könnyű.. itt valami bűzlik.

Gyorsított léptekkel, majdnem szaladva indultam el a megadott címre. Nem volt messze az állomástól, csak pár utcányira. Persze nehezen jutottam oda, mert még csak most vagyok másodszor ebben a városban, ezért csak pár járókelő segítségével találtam meg a házat. Aranyos ház volt, nem azt szűrtem le belőle, hogy egy gonosz perszóna lakik itt, a gonosz, emberevő családjával. Megvontam a vállam, és becsöngettem. Féltem, de le tudtam győzni.. már amennyire.. A zár kattant, és kinyílt az ajtó.. Amint megláttam az embert, aki ajtót nyitott szédülni kezdtem, és majdnem elájultam. Gyorsan kapkodtam a levegőt, és nagyokat pislogtam. Erre nem számítottam..
-Apa?!!