If We Ever Meet |9.|

Ééés ennyi késés után, itt is vagy az új rész.:) A következő már félig megvan írva, csak már nem tudtam befejezni, ezért holnap kapjátok! Pedig dupla részt terveztem mára..:) Mindenesetre jó olvasást, és köszönöm a komikat!:)

Tom állt mögöttünk. Nem nagyon láttam a tekintetét, mert sötét volt, de azt biztosan tudtam, hogy mélységes utálat sugárzik az arcáról.
-Komolyan, te vagy maga a sátán! Zöldszemű szörny, Suzie Reinhardt.. ismerem az ilyen csajokat. Átvágjátok a törékeny lelkű pasikat, és utána jót röhögtök azon, ahogy szépen lassan tönkremennek. A barátnőd is ezt csinálja, hidd el, tudom. Ne is pocsékold a drága idődet az öcsémre.. mert nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, hogy kinyírod szerencsétlent! Húzz vissza a kollégiumodba, és éld a gazdagok életét! Kopj le rólunk, senki sem kíváncsi rád! Bill meg.. majd lassan elfelejt! -Nyomta el a cigijét a ház falán.
-Tom, állítsd le magad! Tudok magamra vigyázni, és felismerem az olyanokat. Suzie nem egy ribanc! -Vágott vissza Bill.
-Hagyd, Bill.. -Bújtam hozzá. Nem tudtam, hogy feltételezhet rólam ilyet.. méghogy csak kihasználom Billt.. nevetséges!
-Nem tudom, hogy bizonyítsam be, hogy szeretem az öcsédet! -Keltem ki magamból, már Billéknél, amikor már az egész ház aludt, csak Tom és én nem.
-Sehogy! Nem tudod! Tudom, hogy hazudsz, szörny! Messziről megérzem a ribancszagot!
-Akkor rossz a szaglásod!
-Sok magadfajtával találkoztam már!
-Nem hinném! Nem is ismersz, csak elítélsz! Mondd, miért hiszed azt, hogy csak kihasználom Őt?! -Próbáltam türtőztetni magam, hogy ne kiabáljak olyan hangosan, nehogy valaki felébredjen.
-Felsoroljam?
-Megtisztelnél!
-Először is.. Németország legjobb gimnáziumába jársz, egy ilyen elit szarba, ahova a ribancok járnak! Másodszor szőke vagy...
-Mert német vagyok, te barom! -Vágtam a szavába, kicsit hangosabban a kelleténél.
-Az nem jelenti azt, hogy eredeti szőke vagy!
-Miért, baszd meg, szerinted befestettem a hajam?!
-Belőled bármit kinéznék!
-Az egész családfám szőke volt! Mutassak képet az anyámról?!
-Folytatnám.. Harmadszor túl szerény vagy, és esetlennek mutatod magad. Jó az álca, illetve jó lenne, ha nem lennék én, aki megvédi Billt!
-Szerénynek mutatom magam?! Mutatom magam?! Te jól vagy összerakva?! Beszari vagyok, nem merek semmit megcsinálni, mert félek a következményektől!
-Félhetsz is! Ha összetöröd az öcsém szívét, az biztos, hogy megnyúzlak!
-Elfelejtheted a megnyúzásomat, mert soha, ismétlem soha nem fogom összetörni a szívét, mert szeretem, és szükségem van rá! Te viszont.. egy barom vagy! Következtetéseket vonsz le, anélkül, hogy ismernél! Ilyeneket csak egy felszínes idióta csinál! Tudd meg Tom Kaulitz, hogy egy hímsoviniszta idióta vagy!
-Hímsoviniszta?! Rendben, Lora! Ezt megjegyeztem!
-Lora? -Vontam fel a szemöldököm. -Ki az a Lora? -Rögtön leesett, hogy mi a baja velem Tomnak. -Lora?
-Lorát mondtam? Suziet akartam... Suzie.. Izé.. -Fogta a fejét frusztráltan.
-Tom, neked összetörték a szíved.. -Állapítottam meg, és leültem a székre. -Akarsz róla beszélni? -Tom leült mellém, és még mindig a fejét fogta.
-Nem is tudom.. hosszú történet, és.. fél egy van.. most kezdjem el elmesélni?
-Van időm. Végül is, éjszaka van. -Vontam meg a vállam. Tom teljesen megváltozott a szememben, azzal a bánatos tekintetével. Rögtön rájöttem, hogy belül egy nagyon rendes ember, teli tiszta érzelmekkel, csak mivel összetörték a szívét, és tudja mennyire rossz érzés ez, nem akarja, hogy a hőn szeretett öccse is megérezze ezt... bármennyire is bizonygattam, hogy mellettem Billel ilyen nem fordulna elő.
-Lora.. látszólag egy nagyon aranyos lány, tele életkedvvel és kíváncsisággal.. de belül romlott, és.. kegyetlen. Aznap kezdődött minden, amikor az egyik fellépésünk után odajött tőlem autogrammot kérni. Ő volt az első, aki aláírást kért. Nagyon megfogott a személyisége.. Rögtön.. ahogy beszélt.. a hangja, a nevetése.. a szeme csillogása, a vanília illatú haja és a gyönyörű arca. Sötét, csillogó smaragdzöld színű szeme volt, és meggypiros ajka. Azonnal belé szerettem. Azután randizgattunk néhányszor, aztán összejöttünk. Akkor voltam a legboldogabb. Mindenki szerette, anya, Gordon, Bill. Billt a bátyjának tekintette, nagyon jóban voltak. Sokszor mondta, hogy szeret, ahogy én is neki. Ő volt az első lány, akinek tudtam mondani, tiszta szívemből. Minden fellépésünkön ott volt, és mindig erősítette bennem a hitet, hogy egyszer sikerül befutnunk. Szinte istenített.. azt hittem szeret.. mert.. azt mondta, én pedig naivan hittem is neki. Mert elvakított a rózsaszín felhő. Mindig volt valami ötlete, mindig mosolygott, és végtelenül kedves volt. Akármikor meg tudott vigasztalni. Mindig azt mondta, hogy "Csak hinni kell benne, és akarni kell!" Akárhányszor padlón voltam, mindig ezek a szavak csengtek a fülemben. Egy nap csak ketten, vonattal felmentünk Berlinbe. Az volt életem legjobb napja.. olyan szép volt minden. Bár azt hiheted, hogy egyáltalán nem vagyok romantikus, és inkább kerülöm az ilyen dolgokat, ez nem igaz. Tényleg, minden tökéletesnek tűnt.. aztán.. délután, amikor hazaindultunk, és már a vonaton ültünk, de még az állomáson voltunk, elmentem venni egy üveg üdítőt. Mire visszaértem Lora hűlt helyét találtam, és egy cetlit.. -A zsebéből előhúzott egy cetlit, és átadta nekem. Némán elolvastam, majd Tomra néztem. -Ne keress többé! Már megszereztem, amit tőled akartam! -Ismételte, ami a papíron volt. -Soha többé nem láttam.. ennek már két hónapja.. próbáltam hívni, de nem vette fel. Már el is mentem hozzájuk, de az apja nyitott ajtót, és elküldött. -Ebben a pillanatban annyira sajnáltam, hogy legszívesebben összeragasztottam volna a szívét, és jól megtéptem volna ezt a Lorát, de nem tudtam ki az, így nem tehettem. Ezért csak átöleltem Tomot, hátha így megnyugszik egy kicsit. -És tudod miért próbállak távol tartani Billtől?
-Miért?
-Mert egy az egyben Lora vagy. Teljesen.. A szemed, a hajad, az arcod, hogy alacsony vagy, a természeted, és még az anyajegyed is.. félelmetesen hasonlítasz rá.. néha.. néha azt hiszem, hogy Lora visszajött, de aztán rájövök, hogy nem, te Suzie vagy.. -Megijesztett amit Tom mondott.
-Az anyajegyem is? Az lehetetlen...
-Pedig de.. milliméterre pontosan ugyanott van, és ugyanúgy néz ki.. -Mereven a kézfejemen lévő anyajegyet bámultam. Csak azért volt különleges, mert hasonlított egy nagyon pici szívre..
-Az nem lehet..
-De Suz. Most már érted miért féltem Billt?
-Tom.. kérlek, értsd meg, hogy soha, esküszöm, soha nem hagynám el Billt. Szeretem őt, úgy mint még senkit. Mindent megtennék érte, az életemet is odaadnám.
-Tudom.. csak.. félek..
-Ne félj! És.. most megígérem, hogy meggyógyítom a szíved, bármibe kerüljön is, mert rájöttem, hogy az álarc mögött milyen ember is vagy. -Öleltem át még egyszer, majd megveregettem a vállát. -Szerintem most menj aludni, késő van, és én is álmos vagyok. Jó éjt, Tom. -Mosolyogtam, majd visszamentem Bill szobájába, és befeküdtem mellé, de aludni nem tudtam. Egész éjjel azon kattogott az agyam, hogy hogyan kéne megtalálnom Lorát.. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogyha tényleg úgy volt minden, ahogy Tom elmondta, akkor valami itt nem stimmel.. Önszántából biztos nem tette volna.

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Olyan volt, mintha fejbe vertek volna. Kiestem az ágyból, elcsúsztam a földön gatyámig, és kiszedtem a zsebéből a telefonom. Meg sem néztem ki az, csak felvettem.
-Igen? -Szóltam bele álmosan. Lassan felálltam, és a szememet dörzsöltem. Senki nem szólt bele. -Haló?! -Még mindig csend volt. -Még ma sikerülne?
-Suzie?
-Végre.. Igen?
-Hol a kurva életben vagy? -Felismertem a hangot. Ez Gravy volt, az otthoni barátnőm.