Adott két ember. Egy nő, és egy férfi. Mind a ketten West Los Angelesben élnek. Ugyanannyi idősek, mind a ketten szinglik, és hasonló az életvitelük is. Ám egy valamiben különböznek. Míg a férfinek van kivel ünnepelnie a karácsonyt, a nőnek nincs. A férfi szereti a karácsonyt, de a nő nem. Lauren Lloyd a magányos farkas, aki csak a munkájának él. Bár van belőle haszna, mert imádja a munkáját, van egy nagy háza, két autója, és a város leggazdagabb felében él, mégsincsenek igaz barátai, vagy szerelme. Na, de el is kezdem azt a napot, amikor minden megváltozott.
Egy ugyanolyan napnak indult Lauren számára, mint a többi. Mosolyogva kilépett a Butler Avenue 1743-n lévő házából. Csillogó szemekkel állapította meg, hogy enyhén esik a hó. Már mindenhol vakító fehér hótakaró borította a Los angelesi utcákat. Gyorsan kinyitotta az kocsija ajtaját, és beült. Nem nagyon volt ideje arra, hogy bemenjen a kedvenc kávézójába, mint minden reggel, mert késésben volt, de a a megszokott napi ritmusból nem akart kiesni, ezért még beugrott oda is.
-Hello Lauren! A szokásosat? -Mosolygott az eladó, amikor Lauren belépett a kávézóba. -Igen, Mia! -Könnyed léptekkel odalibbent a pulthoz, és köszönt még pár ismerősnek.
-Hol töltöd az idei karácsonyt? -Kérdezte Mia, miközben a kávét csinálta.
-Gondolom otthon. -Vonta meg a vállát.
-És mit fogsz csinálni?
-Rendelek valami kínai kaját, és azok mellett a gyerekes filmek mellett megeszem. Szerintem ezt..
-Nem fogsz unatkozni?
-Nem! Ez.. nagyon jó program!
-A szüleiddel nem beszéltél?
-Nem..
-Ugyan már, Lauren! Igazán felhívhatnád őket! -Fordult Lauren felé Mia.
-Nem fogom felhívni őket! Makacs vagyok, és önfejű. De beszéljünk másról! Ez az első karácsonyod Dannel! -Terelte a témát Lauren.
-Igen.. Nagyon izgulok, hogy milyen lesz. Már vettem is neki egy tökéletes ajándékot!
-Igen? És mit?
-Emlékszel, hogy meséltem mennyire el akar menni Vegasba?
-Igen..
-Szereztem két repülőjegyet neki, és nekem. Már le is foglaltam egy hotelszobát, három napig ottmaradunk!
-Vegas? Las Vegasban? A bűnök városába? -Nevetett Lauren. -Azért óvatosan az alkohollal. -Kacsintott.
-Megpróbáljuk. -Mosolygott Mia, és átadta Laurennek a kávét. -Azért... remélem jól fog telni a karácsonyod, Lau. -Lauren bólogatott, majd megfordult, és már rohant is vissza a kocsijába. Rohant volna, ha az ajtóban nem ütközik bele valakibe, és nem borítja rá az egész kávéját.
-Bocsánat, elnézést.. Csak siettem.. és.. és nem néztem a lábam elé.. -Kapkodott össze vissza Lau.
-Semmi baj, nyugodjon meg. Ez csak kávé, nem kell belőle nagy ügyet csinálni. -Mosolygott az idegen. Lauren végre kicsit lenyugodott, és felnézett az emberre. Kicsit bebandzsított, mert nem hitt a szemének.
-De.. maga.. Bill Kaulitz?! -Vonta fel az egyik szemöldökét.
-Igen, de csss! Épp álcázom magam. -Mutatott a sapkájára.
-Áá, értem. Lauren Lloyd vagyok! -Mutatkozott be.
-Örülök a találkozásnak. Mindig ennyire siet?
-Nem, csak most vagyok késésben.
-Hol dolgozik?
-Dior. Nekem mennem kéne.. de.. a kávém.. -Mutogatott a háta mögé, majd gyorsan visszament a kávézóba, és kért még egy kávét. Közben az álcázott Bill is utána jött. -Sajnálom a pólóját.. Majd.. valahogy kárpótolom. Tudja mit? Jöjjön el a munkahelyemre, és ott választhat egyet ingyen.. -Próbálkozott Lauren.
-Rendben. Hol is van?
-Rodeo Drive. Akkor még találkozunk.. -Fogta meg a kávéját. -Hello. -Mosolyogva kilibbent a helyről, beült a kocsijába és rálépett a gázra. Már alig volt két perce, hogy odaérjen. Még sosem késett el a munkahelyéről, ma is csak azért, mert még befejezte a megrendeléseket, amit még tegnap kellett volna megcsinálnia.
Ismerte Billt, és a Tokio Hotelt is az újságokból. Ismernie is kellett őket, mert a Diornál minden nap megfordult pár híresség, és ha egyet úgy szolgál ki, hogy nem ismeri és ez ki is derül, az bizony kirúgással járt volna. Bár nem kellett őket kiszolgálnia, mert nem eladó volt, hanem a bemutatókon segített, és azon kívül a megrendeléseket intézte, akkor is tudnia kellett az összes híresség életrajzát. Így Billét is tudta, mert nagyon sokszor járt már a cég üzleteiben, csak eddig nem találkozott vele.
Gyorsan felszaladt a lépcsőn az irodájába. Elégedetten állapította meg, hogy csak hét percet késett, és már bele is vetette magát a munkába. Kicsivel később megérkezett a munkatársa is, Roxanne.
-Hello, Lau! -Ült le Laurennel szemben, a saját asztalához.
-Te is késtél?
-Csak egy kicsit. Még vennem kellett ezt-azt. Boldog Karácsonyt, irodatárs! -Nyújtott át egy nagy piros csomagot Roxanne Laurennek.
-Köszönöm, Roxa! De én nem vettem semmit. -Vette át az ajándékot. -De tudod mit?! Ebédszünetben meghívlak egy kávéra! Rendben?
-Ebédszünetben? Nem, az nekem sajnos nem jó. Ki kell mennem a reptérre az anyósomékért. Russel elhívta őket is.. -Forgatta a szemét. -És neked jönnek a szüleid? -Kapcsolta be a gépét.
-Nem, nem beszéltem velük.
-Pedig az volt az újévi fogadalmad, hogy ebben az évben kibékülsz velük, vagy legalább megpróbálod.
-Akkor ez nem jött be. Majd megfogadok valami kézzelfoghatóbbat.
-Nem teheted, hogy nem beszélsz velük! Mégis csak felneveltek.
-Hagyjuk ezt, Roxa. Inkább beszéljünk másról..
-Jó, rendben. Találkozol ma Audrináékkal?
-Nem hiszem. Audrina elutazott, Mia is elutazik, Kristin meg a vőlegényével lesz.
-Akkor mit fogsz csinálni?
-Várom a sült galambot, nem tudom. Megnézek pár bugyuta filmet, vagy max. eljövök a céges bulira.
-A céges bulira? De hát azok nagyon bénák szoktak lenni.
-Tudok mást csinálni?
-Ezer lehetőség van. Például kezdheted azzal, hogy kinyitod az ajándékod! -Mosolygott izgatottan Roxanne.
-Jó. -Lauren óvatosan kezdte kibontani a nagy piros csomagot, aztán már annyira belelendült, hogy mint egy kisgyerek széttépázta a szépen becsomagolt ajándékot. Már alig várta, hogy láthassa. Roxa mindig valami izgalmas, és személyre szabott, drága ajándékot ad a munkatársainak. Arra rögtön rájött, hogy ez valami ruha, mert a csomag formája és mérete alapján csak ruha lehetett. Ahogy leesett a piros csomagolás az ajándékról, bevált Lauren tippje. Ez egy ruha volt.
-A Chanel legújabb őszi-téli kollekciójának 42. darabja. Eredeti, ebben vonult végig Ginta Lapina. A múltkori divatbemutatón mondtad, hogy mennyire tetszik. Én pedig megjegyeztem, és megvettem. Na, milyen?!-Lauren nem hitt a szemének. Itt tart egy gyönyörű ruhát a kezében, méghozzá előtte a példaképe viselte, és mindez a munkatársától, aki külön figyelmet fordított arra, hogy mennyire szereti Gintát.
-Ez.. úristen! Roxanne! Nagyon, nagyon szépen köszönöm! Nagyon tetszik, gyönyörű! -Lauren csak tátott szájjal, és elkerekedett szemekkel bámulta a csodálatos ruhát.
-Most már megvan miben mozdulj ki ma este!
-Igazad lehet..
Eltelt pár óra, Lauren dolgozott, közben Roxával beszélgetett. Ebédszünetben Roxa elment a reptérre, Lauren pedig egyedül maradt az irodában. Nem tudta mit csináljon, vagy hová tegye magát, ezért lement a bolt elé elszívni egy cigit. Nem dohányzik, csak nagyon ritkán, amikor nincs semmi dolga. Csak pótcselekvésként. Mint amikor még pár éve rágta a körmét.
Végig azon járt az agya, hogy mit csináljon este. Eljöjjön a céges buliba? Punnyadjon otthon? Vagy mozduljon ki valahova? Nem tudta mit csináljon.
Már épp indult vissza, mert vége volt az ebédszünetének, amikor meghallotta, hogy valaki a nevét kiabálja. Megfordult, és meglátta Billt az utca másik oldalán.
-Hello Lauren! -Mosolygott Bill, amikor átjött az úttesten. Már másik gatya, és póló volt rajta. Lauren még mindig szégyellte magát azért, mert leöltötte kávéval Billt. -Jókor jöttem?
-Persze, épp vége van az ebédszünetemnek.
-Cigarettát ebédeltél? -Mosolygott Bill.
-Úgy látszik. -Bementek a boltba. Lauren rögtön keresni kezdett valami pólót, ami illene Billhez, aki jött mögötte, és csak nézte Laurent.
-És, mit csinálsz ma? -Érdeklődött Bill.
-Még nem tudom. Elmegyek a barátnőimmel... egy... nagy... buliba... ami tele van... fontos emberekkel.-Hazudta Lau.
-Értem. Akkor mindegy. Érezd jól magad!
-Köszi. De mi mindegy?
-Semmi, csak.. az egyik haveromnál lesz egy ilyen összejövetelféle. Csak el akartalak volna hívni..
-Szívesen elmegyek! -Vágta rá Lauren.
-De te mész a barátnőiddel arra a...
-Lemondom! -Mosolygott. -Persze, csak ha nem zavarnék.
-Nem zavarnál.. Akkor, eljössz?
-Igen, szívesen. Mikor, hol?
-Mikor végzel?
-Kivételesen négykor zár ma az üzlet. Fél négy körül.
-Akkor fél négykor itt vagyok érted!
-Rendben.
-Fél négy, hello! -Mondta Bill, majd mosolyogva kiment az üzletből.
-Mégsem mondhattam azt, hogy otthon fogok punnyadni, és két béna film nézése közben, megeszek egy béna kínai kaját! -Fogta a fejét Lauren, amikor már az irodájában ült, és Roxával beszélgetett.
-De mi történt utána?
-Elhívott egy karácsonyi buliszerűségbe.
-És? Elfogadtad?!
-Persze, hogyne. Az otthon ülésnél minden jobb.. És amúgy is. Rám fér már egy férfi társasága.
-Mit veszel fel? Tudod már?
-Gondolom ami rajtam van.
-Rossz válasz! Ma kaptál tőlem egy ruhát! Hahó, nem emlékszel?
-De.. Persze.. De azt nem vehetem fel, nem tudom milyen társaságba megyek.
-Hidd el, biztos, hogy a legújabb kollekcióban lesznek ott az emberek. Tudod, ők a sztárocskák. Gazdagék..
-Lehet..
-Akkor ne gondolkodj, hanem vedd fel és kész! Mi veszíthetsz?
-Jó, rendben, Roxa, felveszem.
Amikor Laurennek lejárt a munkaideje, már nagyon izgult. Évek óta nem volt sehol karácsonykor. Mindig csak otthon ült, filmeket nézett, és kínai kaját evett, egyedül, vagy a barátnőivel. Már felvette azt a ruhát, amit Roxától kapott. Tetszett neki, de nem tudta, hogy merjen-e egy ilyen ruhába menni olyan emberek közé akiket nem ismer. Nem vennék-e azt nagyzolásnak, ha egy ilyen drága ruhában állít be?
-Csinos vagy! -Mosolygott Bill, amikor Lauren kijött az épületből.
-Köszönöm. Te is jól nézel ki. -Kicsit bele is pirult a mondatába. -És, kihez megyünk?
-A bátyámhoz.
-De együtt laktok.. nem?
-Hát.. de..
-Ja, szóval nálatok lesz ez a buli?
-Igen. Nem jönnek sokan, csak a banda, és a stáb pár tagja. Meg egy-két haver.
-Feltehetek egy diszkrét kérdést? Nyugi, nem adom ki a sajtónak..
-Persze.
-Tom és Ria.. tényleg együtt vannak?
-Ezt most úgy kérdezed, mint egy Tom-imádó, vagy csak úgy?
-Tulajdonképpen sehogy. Ria egy nagyon régi barátom, csak az elmúlt két évben eltávolodtunk egymástól.
-Komolyan?
-Igen. Együtt jártunk gimibe. Aztán összeköltöztünk, és két év múlva egyszer csak eltűnt otthonról. Utána még néha beszéltünk, de később végleg megszakadt a kapcsolat.
-Sajnálom. Igen, együtt vannak, lassan két éve. Most találkozhattok.
-Ő is ott lesz?
-Persze. -Lauren nagyon izgult. Végre találkozhat a régen eltűnt barátnőjével, akivel mindig jó volt a karácsony, és az összes ünnep.
-És milyen? Úgy értem kedves? Még mindig szokta mondani, hogy "Egy nőnek akkor is igaza van, ha nincs!" -Utánozta viccesen Lauren.
-Igen, persze, hogy szokta. -Nevetett Bill.
-Akkor semmit sem változott. Annyira jó barátok voltunk. Nem is értem, hogy tudtunk elszakadni egymástól.-Egy kis ideig csend volt, majd Bill törte meg a hallgatást.
-A szüleid?
-Kansasiek.Wichitában élnek, és már tizenöt éves korom óta nem beszéltem velük.
-Tizenöt? Most hány éves vagy?
-Épp elég.
-Na, de most komolyan..
-Huszonkettő.
-Hét éve nem beszéltél velük?
-Nem. De inkább beszéljünk másról.
-Okéé. Wichita-i vagy?
-Nem. Scranton-i. Onnan jöttem ide egy kollégiumba, és itt is maradtam.
-Scratnon.. Pennsylvania?
-Igen.
-Itt vagyunk. Ria már bent van, és szerintem a többiek is. Előre is jó szórakozást! -Kiszálltak a kocsiból, és bementek a házba. Lauren rögtön megpillantotta Riát, ahogy ő is Laurent.
-Lauren?! Lauren Lloyd? -Ment közelebb Ria.
-Ria! -Ugrott a rég elveszett barátnője nyakába.
-Azt hittem, elköltöztél! Miért nem hívtál?!
-Nem tudtalak elérni! Nem találtalak sehol! Rii, annyira hiányoztál! -Ölelgette tovább Lauren a barátnőjét. -Soha ne tűnt el így többé!
-Karácsony van! Emlékszel mit szoktunk ilyenkor csinálni?
-Még otthon vannak azok az ajándékok amit tavaly és tavalyelőtt vettem neked. Az idei is megvan!
-Vettél nekem ajándékot?
-Igen, mert reménykedtem benne, hogy felbukkansz egyszer.
-Én is vettem..
-Ööö, lányok! -Karolta át Tom, Ria vállát. -Hello... -Nézett Laurenre Tom.
-Lauren. -Segített neki.
-Hello, Lauren. Ismeritek egymást?
-Persze. Kicsim, Ő az, akiről már olyan sokat meséltem. Lauren Lloyd. Tudod, akivel egy suliba, és középsuliba jártam.
-Ja, persze. Igen.. Lauren, aki eltűnt, megvan. Leesett. Ria sokat mesélt rólad! -Mosolygott Tom.
-El tudom képzelni miket.
-Hol találkoztatok?
-Itt..
-Akkor.. hogy jutottál be? -Vonta fel a szemöldökét Tom.
-Bill elhívott.
-Bill?
-Igen..
-Boccs lányok, azt hiszem beszélnem kell az öcsémmel. -Tom elment megkeresni Billt, és Ők újra egyedül maradtak Riával.
-El sem hiszem, hogy itt vagy..
-Én azt nem hiszem el, hogy Bill meg mert szólítani egy nőt. De mesélj, hogy találkoztatok! -Leültek a kanapéra, Lauren pedig elmesélte a történetet.
Laurennek ez volt az első szép karácsonya, mióta Ria eltűnt. Sokat beszélgetett az emberekkel, és Billel is összebarátkozott. Ilyen rövid idő alatt, annyi barátot szerzett, mint egy év alatt összesen. Miután már elmentek a vendégek, Ő is indulni készült. Elhatározta, hogyha hazaér, felhívja a szüleit.
-Köszönöm ezt a karácsonyt. Nagyon szép volt. -Ölelte meg Riát, és Tomot. -További jó estét! És boldog ünnepeket! Sziasztok! -Mondta, majd kilépett a ház ajtaján. Bill ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje egy darabig.
-Fel fogom hívni a szüleimet! -Jelentette ki Lauren.
-Biztos?
-Igen, teljesen biztos. Ez volt erre az évre a fogadalmam, és most teljesítem is.
-Tudod már mi lesz erre az évre?
-Igen, tudom. Nem leszek magányos farkas.
-Én azt hittem.. hogy van barátod.
-Nem, dehogy. Nincs. Honnan veszed?
-Ria mondta..
-Igen, amikor együtt laktunk, volt. De aztán vége lett. -Elővette a telefonját, és kikereste az anyja számát.-Álljunk meg egy kicsit. Most van bátorságom felhívni őket.. -Megnyomta a zöld gombot. Összeszorult a gyomra, amikor meghallotta, hogy kicsöng.
-Haló? -Szólt bele az anyja. Nagyot nyelt, majd beleszólt.
-Szia, anya.. Lauren vagyok.
-Lauren?! -Hallatszott az anyja hangján, hogy meglepődött, és örül, hogy Lauren felhívta. De keményített a szívén, és beleszólt. -Mit akarsz?
-Csak beszélgetni. Hogy telik a karácsony?
-Jól. Van egyéb kérdésed?
-Nincs.. -Lauren tudta, hogy ez lesz. Nagyon fájt neki az anyja viselkedése, ezért inkább lerakta. Pár könnycsepp szökött a szemébe, de letörölte.
-Baj van? -Fogta meg Bill a vállát.
-Nem, nincs.. csak.. úgy lett, ahogy gondoltam. Nem akar velem beszélni. -Eddig tudta tartani a könnyeit. Hangosan zokogni kezdett, és kétségbeesettségében átölelte Billt.
-Nincs semmi baj. Biztos csak rosszkor hívtad őket. Majd megpróbálod holnap is.. ha akarod.
-Nem, nem akarok velük többé beszélni. -Törölte le a könnyeit. -Sajnálom, hogy így kiborultam, de.. reménykedtem, hogy legalább egy kicsit örülni fog. Nekem most.. mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk, és eljöhettem. Köszönöm, hogy megmentetted a karácsonyomat! -Erőltetett egy mosolyt az arcára Lau.
-Nem engedem, hogy egyedül karácsonyozz! -Mosolygott Bill is.
Ez tényleg Lauren legszebb karácsonya lett. Bár a szüleivel nem alakult jól a beszélgetése, de egy nagyon jó barátot szerzett Bill személyében. Ez a barátság biztosan hosszú jövő elé néz. Riával is megtalálták egymást. Bár a karácsony úgy folytatódott, mint eddig, mégsem egyedül. Billel ettek kínai kaját, és néztek karácsonyi filmeket. Lauren nagyon jól érezte magát. Ez volt a legjobb karácsonya.
Mindenkinek boldog, békés karácsonyt kívánok! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése