Eredetileg úgy terveztem, hogy If We Ever Meet-et hozok, de most valahogy ez jött..:)
Ennek a történetnek nemsokára vége, úgyhogy el kell kezdenem egy másikon agyalni.:)
Ja, és köszönöm a komikat!:D Jó olvasást!:D
Ennek a történetnek nemsokára vége, úgyhogy el kell kezdenem egy másikon agyalni.:)
Ja, és köszönöm a komikat!:D Jó olvasást!:D
-Ha nem találkoztam volna Billel, nem jöttem volna haza, és ez nem történt volna meg.. Minden miatta van! És az anyám miatt.. Aki nem tanított meg szeretni, és élni, mert egy senki volt. Egy részeges alkoholista! És az apám hibája is.. Aki felém se nézett 15 évig, aztán egyszer csak felbukkant egy rakás pénzzel, és két jeggyel Ázsiába.. Clarissa hibája is.. Aki ahelyett, hogy velem együtt sírt volna, és megvigasztalt volna, elrángatott egy ilyen béna buliba.. -Próbáltam mindenkire ráfogni, de legbelül tudtam, hogy mások nem tehetnek róla.. Ezt csak magamnak köszönhetem.
Észre sem vettem a rendőrautót. Rögtön leintett. Félreálltam. Lassan az ablak mellé sétált, és jelzett, hogy tekerjem le.
-Tudja ön, mennyivel ment? -Hajolt be az ablakon.
-Nem..
-Magasan a megengedett korlát felett. Maga szerint mit kéne tennem?
-Büntessen meg, aztán hagyjon békén! -Válaszoltam kicsit megemelt hangon.
-Szálljon ki! -Idegesen kiszálltam a kocsiból, és karba tett kézzel megálltam előtte. Egy zseblámpával belevilágított a szemembe.
-Milyen tág a pupillája... -Jegyezte meg halkan, és tovább szugerálta a szemeimet. -Rám tudna nézni? Nem, ugye? A végtelenbe bámul.. Maga teljesen be van állva... -Kikapcsolta a zseblámpáját, és nagyot sóhajtott. Visszament az autójáig, és beleszólt a rádióba. -Füvest találtam.. -Amint kimondta az utolsó szót, beugrottam a kocsimba, és gyorsan továbbhajtottam. Szerencsére már nem volt messze a házam. Elhajtottam odáig, majd befordultam garázsba, és az ablakon néztem, hogy jön-e a rendőr. Pár perc múlva hajtott csak el a házam előtt. Azt hitte továbbmentem. Megnyugodva mentem be a nappaliba.. De úgy ahogy voltam, le is rogytam a kanapéra.
Immáron - szerintem - ötödik napja ültem a fotelban, és lestem a TV-t. Senkit sem engedtem be a házba, senkinek sem vettem fel a vezetékes telefont, egyszóval nem tartottam a kapcsolatot a külvilággal, csak a kajafutárokkal.
A házban emberszag, és kajaszag terjengett. Nem csoda, már 5 napja nem takarítottam, csak ültem a fotelban. A félig megevett penészes pizzától, az állott kínai kajáig minden volt ott. Koszos tányérok, poharak, használt zsebkendők, és kosz. Semmihez nem volt erőm. Nem is fürödtem. Nagy nehezen feltápászkodtam, és elcsoszogtam a konyháig. Leraktam az üres tányért még több üres tányér tetejére, és büszkén megállapítottam, hogy még van tiszta poharam. Az is jó tányér helyett..
Ráálltam a mérlegre.
-Kínozzuk magunkat egy kicsit.. -Amint megláttam a súlyomat, még rosszabb kedvem lett. -Öt nap, öt kiló. Jól haladok.. -Visszacammogtam a szobába, és leültem a fotelba. -165 cm, és 55 kiló. Nagyon tudok örülni.. -Húztam a szám. Az elmúlt pár napban sokat beszéltem magamban.
Csöngettek. Kikapcsoltam a TV-t, hogy azt higgyék nem vagyok itthon.
-Tudom, hogy itt vagy Cassey! Hallottam a TV-t! -Kiabált Clarissa.
-Nem vagyok itthon!
-Akkor szólj, ha hazaértél! -Tovább csengetett, nem adta fel. Végül nagy nehezen kinyitottam az ajtót.
-Mit akarsz? -Kérdeztem kedvetlenül.
-Rendbe szedlek, felültetlek a repülőre, és irány Oroszország! -Megvontam a vállam, visszaültem a fotelba, és tovább néztem a TV-t. Mire észbe kaptam Clarissa vigyorogva állt előttem.
-Kitakarítottam a házat! -A kezében egy tiszta farmer, és egy póló. Mellette a kis bordó bőröndöm. -Menj, fürödj meg! Jobban fogod magad érezni!
Megfürödtem, felvettem a ruhát, amit 'rissa adott, és tűrtem a kihallgatásféle kérdezősködését, miközben kivitt a reptérre.
-Jut eszembe... Hívtalak a mobilodon, de valami pasi vette fel. Ellopták? -Otthagytam a mobilomat?
-Igen.. El.. Ellopták.. -Vágtam rá gyorsan. Clarissa megölelt, majd gyorsan otthagytam. Felszálltam a repülőre. Csak akkor jöttem rá, hogy mit csinálok, amikor már rég az oroszországi hotelben voltam. Megkaptam a szobám kulcsát, felmentem, leraktam a cuccaimat, és mentem a dolgomra. Felfedezni a jó helyeket, és kipróbálni a helyi különlegességeket.
Most valahogy nem tudtam élvezni az ízeket, és az utca hangját. Úgy éreztem magam, mint egy turista.. Mert én nem turista vagyok, hanem utazó.. És útikönyv író. A kettő más...
Ott ténferegtem a városban. Bámultam ki a fejemből. Nem éreztem, hogy élek. Furcsa érzés.. Aztán megláttam egy plakátot... Nem hittem a szememnek. Bill volt rajta. Három másik srác mellett állt. Közelebb mentem a kiíráshoz, hogy elolvashassam mi az pontosan. Oroszul volt írva. De ez persze nem volt baj, mert perfektül tudok oroszul. Tizennégy éve tanulom ezt a nyelvet..
"Az éves nemzeti MUZ TV Awards 2011 Sztárvendég: Tokio Hotel"
-Tokio Hotel? Szóval.. Bill a Tokio Hotel.. egyik tagja? -Az emberek furcsán néztek rám, mert kissé hangosan gondolkodtam. Felírtam a dátumot, és visszarohantam a hotelszobámba. Az interneten megrendeltem a jegyet, és elégedetten hátradőltem az ágyon. Május 28.-a volt, este.. A koncert egy hét múlva lesz.
Nagyon rossz lelkiállapotban voltam, de valahogy ha Billre gondoltam, megnyugodtam. A hasamba millió pillangó költözött, a szívem szárnyalt, és pehelykönnyűnek éreztem magam. A pehelykönnyűről jut eszembe.. Nem nagyon vagyok pehelysúlyú. Le kell adnom.. valamennyit.. de ez egy hét alatt lehetetlen.. Illetve.. Nem annyira.
Rögtön kerestem egy fitnesz termet a közelben. Az egy hét úgy telt el, mintha elfújták volna. Észre sem vettem, hogy már 3.-a van. Sikerült leadnom az utóbbi hetekben felszedett kilókat, sőt, még plusz két kilót is. Tegnap vettem pár göncöt, amiben el tudok oda menni. Sohasem tervezgettem még így a napomat, az öltözékemet, és a hajamat. Tényleg, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen izgatott leszek egy férfi miatt.
A tükör előtt álltam, és vigyorogtam. Úgy néztem ki mint egy tinédzser. A hajam be volt festve sokkal sötétebbre. Jack Daniels-es póló, és fekete csőfarmer volt rajtam. A póló csak a köldökömig ért, az alhasamat nem takarta. Még nem volt rajtam ilyen póló.. Dzsekit is vettem. Kimentem a hotelből, fogtam egy taxit, és meg sem álltam a helyszínig.
Nagyon sokan voltak. Talán én voltam a legidősebb. Az emberek többsége nem lehetett több 18-nál. Beljebb furakodtam a tömegen keresztül a színpad széléig. Mivel író voltam - és volt pár olyan ismerősöm, akik ezt elintézték nekem -, volt egy igazolványom, amivel bárhova bejuthattam. Mint az FBI-nak...
Megkerestem a Backstage bejáratát, nagy levegőt vettem, és az őrre mosolyogtam. Felmutattam a kártyámat, bólintott, és beengedett.
Rögtön keresni kezdtem Billt. Nagyon izgatott voltam, hogy újra láthatom. Apropó, az elmúlt napokban utánanéztem egy kicsit ennek a Tokio Hotelnek. Szerintem én ehhez a műfajhoz, már kicsit öreg voltam, nem nagyon tetszett, de semmi bajom nem volt vele. Párszor még meg kellett mutatnom az igazolványomat.. Egy ajtó előtt álltam. Tudtam - vagyis éreztem -, hogy emögött az ajtó mögött van Bill.. Idegesen tördeltem a kezem, nagy levegőt vettem, majd benyitottam...
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése