Californian Scrapbook - Előzetes

Tudom, hogy a szavazás végeredménye azt mutatja, hogy a From Dream To Life-ot kéne írnom, de valamiért nincs hozzá ihletem. Valahogy meg akartam attól a történettől szabadulni, ezért kitaláltam egy újat.:D Pont jókor jött ez az ötlet. Lassan kezd kirajzolódni az fejemben a történet, és eddig elnyerte a tetszésemet. Ja, és a főszereplő nevét elloptam az egyik novellámból.;)

Épp egy ilyesmi könyvet olvasok, és nagyon megtetszett ez a fajta történet.

El is hoztam az előzetest - vagy más néven az 1. részt. Kicsit rövid lett, és nincs is benne sok cselekmény, de ez még csak a kezdet! ;) 
Véleményeket szívesen fogadok, kritikát, és nem kritikát egyaránt!:) Szerintetek hogyan fogom beleszőni a TH-t?:D Kíváncsi vagyok az elképzelésekre.:) És persze, hogy érdekel-e titeket!:D

*Californian Scrapbook = Kaliforniai fotóalbum

Izzott a levegő attól a forróságtól, ami a 2007-es nyáron volt, Queensben. A barátnőm - Cammie - autójának motorháztetején feküdtünk, és bámultuk a csillagokat. Ez amolyan születésnapi kiruccanás volt. A 16. születésnapomé. Cammie már óvodás korom óta a barátnőm. Mindig kitartottunk egymás mellett. Talán azért vagyunk ennyire szoros kapcsolatban, mert teljesen különbözünk. Míg én szeretem a lágyabb zenéket, ő csakis az ütős ritmusú - nagy részben -, rockot hallgat. Én szeretem az aranyos, letisztult ruhákat, ő inkább a szegecses, fekete cuccokat hord. Nekem néha becsúszik egy-egy rossz jegy, ő mindig kiváló tanuló. De egyben egyezünk.. ugyanaz a hely az álmunk. Meguntuk New Yorkot, ezért Los Angelesbe szeretnénk költözni, amint kijártuk a gimnáziumot. Ő egyetemre menne tovább - bár a látszat néha csal -, orvos szeretne lenni, én inkább elmennék dolgozni, és később kezdeném az egyetemet. Már ki is néztem egy munkahelyet, amit biztos, hogy imádnék. Igazából csak ki akartam kerülni a "kényelmi zónából". Mindig kényelmesen éltem, sosem történt velem semmi kockázatos. Már nem bírtam ezt a nagyon biztonságos, és egyhangú életet. Ki akartam próbálni, milyen, amikor saját magam gondoskodok önmagamról.
-Nézd, azt a csillagképet.. -Mutatott az égre Cammie. -L.A. Úgy néz ki, mintha L.A. lenne. Meg van írva a csillagokban.

***

-Lauren Lloyd! -Zökkentett ki az álmodozásból, egy platina szőke hajú, szolizott, ráncos nő.  
-Igen, itt vagyok! -Pattantam fel, és majdnem vissza is estem, mert a háromnegyed órás üléstől, kissé elzsibbadt a lábam. Nem vagyok ehhez szokva. A nő intett, hogy kövessem. Végigmasíroztam a hosszú, egyhangú folyosón. Azt reméltem, hogy legalább valami bátorító dizájn lesz, de leginkább unalmasan lógó lámpák, és vészjósló, fehér ajtók díszítették a folyosót. Liftezett a gyomrom, ha csak arra gondoltam, hogy itt vagyok ebben az épületben, ebben a gyönyörű, eseménydús városban, és épp most megyek be az életemet eldöntő állásinterjúra.
Lenyomta a kopott fém színű kilincset, és belökte az ajtót. Biccentett, hogy menjek be. Nagy levegőt vettem, hogy elűzzem a bennem bujkáló stresszt, és remegő térddel átléptem a küszöböt. Az ugyanolyan lehangoló falak, és lámpák voltak, bárhová néztem. Az iroda közepén egy szék volt, előtte egy fehér íróasztal - milyen meglepő -, és amögött egy szemüveges, sötét hajú, enyhén borostás férfi ült. Körülbelül a 40-es éveiben járt, alacsony, elegáns férfi volt, ijesztően komoly arccal.
-Lauren Lloyd? -Meg se várta, hogy válaszoljak, már folytatta is. -Foglaljon helyet! -Mutatott az előttem álló székre. Leültem, és feszülten fürkésztem az arcát. -Ideges?
-Áá, dehogy! -Kínosan elnevettem magam, de amikor láttam, hogy ez őt nem szórakoztatja, abbahagytam.
-Mit jelent a siker az Ön számára? -Tette fel hirtelen a kérdést. Bevallom, nem nagyon készültem erre az interjúra, de megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból.
-A siker? Talán azt, amikor az életem révbe ér. Jó fizetés a kemény munkáért, egy nagy ház a Rodeo drive-on és.. ismertség? -Felcsuklott a hangom, mert éreztem, hogy ez nem a legjobb válasz volt. -Lauren, mi van veled?!
-Mik a rövid távú tervei?
-Megszerezni az állást. -A férfi firkált valamit a papírra, majd megigazította a szemüvegét, és folytatta a kérdezősködést.
-Mi bosszantja fel Önt leginkább?
-Ha az emberek teszetoszák, lusták, vagy nemtörődömök. Végre egy konkrét válasz!
-Rendben.. -Letette a tollát, és először, mióta beléptem az irodába, rám emelte a tekintetét. -Köszönöm. Majd értesítjük! -Ezzel le is zárta az interjút.


-Na, hogy ment? -Szólt bele Cammie a telefonba, amikor kiléptem a nagy épületből.
-Béna voltam, Cam. Teljesen elcsesztem az egészet. -Sopánkodtam.
-Ne! Pedig annyira meg akartad kapni az állást.. Biztos, hogy nem fognak felvenni?
-Tuti, fogadnék rá.
-Nem baj, majd szerzel egy jobbat. Idióták, amiért nem kellesz nekik. Este megünnepeljük, hogy kikosaraztak! Még úgysem voltunk egyetlen klubban sem. Szünetben utánanéztem egy jó helynek. Sushi club a Sunseten?
-Cammi, tudod, hogy nem vagyok oda a sushiért.
-Persze, persze. Majd megszereted! Na, otthon találkozunk! -Letette a telefont, én pedig beültem a BMW cabriomba, ami tulajdonképpen kölcsönzős volt, mert még csak két hete költöztünk L.A.-be.

***

Messze a Sushi clubtól parkoltunk le, mert a hely parkolójában egy szabad hely sem volt. Hosszú, kanyargós sor állt a bejárat előtt, úgy tűnt, mintha csak tíz percenként engednének be egy embert. Végignéztem a tömegen. Mindenki valami puccos cuccot viselt, és a legtöbb lányon több volt a smink, mint a ruha. Oldalba böktem Cammiet, és a fülébe súgtam:
-Kicsit alul öltöztünk. -Teljesen igazam volt. Cammien egy fekete, csőnadrág, és egy denevérujjas, szintén fekete, Fuck hard - be health feliratú póló volt. Ő sosem hordott szoknyát, vagy egybe ruhát, mindig csak a nadrág. Sokszor leptem már meg V kivágású, vagy a hátán V kivágású ruhákkal, de mindegyiket csak visszaadta. Néha megengedte, hogy valami frizurát csináljak neki. Olyan szép haja volt. Világosbarna - igazából teljes színskála volt a hajában -, hosszú és selymes. Az arcához tulajdonképpen minden hajviselet illett, kivéve az, ahogy hordta.
-Maximum én öltöztem alul. -Válaszolt egy kis idő múlva. Magamat is összecsapottnak éreztem, azzal az ezüst színű, munkaruha hatású, térdig érő ruhámmal, a füstösre festett szememmel, és a kis szájfénnyel, amit feltettem. Bár azt túl soknak találtam, amit a többi sorban álló viselt. Erős rúzs, élénk színű szemfesték és túl sok alapozó. Néhánynak még sminktetoválása is volt, amitől kirázott a hideg.
Lassan elindult befelé a tömeg, csak minket állított meg a kigyúrt biztonsági őr.
-Nem mehet be több ember! -Lekezelően nézett végig rajtunk, majd elfordult.
-Na, ezt megszívtuk.. -Sóhajtozott Cammie.
-Majd találunk egy másik helyet! Hátha nem igazoltatnak. -Mosolygott, és elindultunk egy bárvadászatra.

 ***

-Nézd, Lauren! Ott nem állnak olyan sokan, és nem olyan ijesztő az őr sem! Megfelel? -Egy furcsa nevű klub bejáratára mutatott, és felé kezdett ráncigálni.
-Biztos, hogy jó az? -Álltam meg bizonytalanul.
-Igen, persze, hogy jó. Nyugi, úgysem igazoltatnak!
-Reméljük. -Az őr ránk se nézett, simán bemehettünk. Mint általában, az első amit megnéztem, a felhozatal. A lányok velünk egyidősek lehettek - ami azt jelenti, hogy 19 körüliek -, durva sminkkel, és cenzúrázatlan ruhával. A pasik közül mind az izmos, "menőcsávó" kategóriába tartozott. Az volt a szörnyű az egészben, hogy az egész bagázs bűzlött a szolitól.
Ilyen lenne L.A.? Vagy még csak meg kell szoknom?