Na, itt van az Új év, és egy Új rész.:) Bocsi, hogy nem tavaly hoztam, csak készültem a szilveszterre, és azért is bocsi, amiért nem elsején hoztam, csak akkor meg kipihentem a szilvesztert - másnaposan nem könnyű írni. >.< És még egy bocsi, azért, amiért semmi szilveszteri dolgot nem írtam ki, csak szilveszterkor csúsztam a nyálamon - túl sok volt a tojáslikőr, pezsgő, bor, stb.. - és még lábra állni is nehéz volt, nemhogy bepötyögni valami értelmeset. Szóval nézzétek el, ha lagymatag lett a rész, csak még kicsit kómás vagyok a szilveszter miatt. De azért remélem valamennyire tetszik! Jó olvasást, és boldog újévet! U.I.: Voltak új évi fogadalmaitok?
Az eső hangosan kopogott az ablakon. Csak bámultam ki az éjszakába, és gondolkodtam. Már elmúlhatott éjfél is.. nem figyeltem az órát. A házban mindenki aludt, kivéve engem. Nem tudtam feldolgozni a helyzetet.. Hihetetlennek tűnt, hogy van egy ikertestvérem. 15 évig titkolták előlem... ezt nem tudom elhinni! És így kell rájönnöm? Basszus, most olyan szívesen leinnám magam! Miket gondolok, jesszusom?! Csak tudnám, hogy miért nem emlékszem rá? Apám ötéves koromban lelépett, de addig velünk élt.. egyke voltam, nem volt testvérem.. vajon honnan került most elő? Lehet, hogy összefüggésben van azzal, hogy nem láthattam az apai nagyszüleimet? Lehet, hogy Lora ott lakott addig az öt évig?
-Suz, miért nem alszol? -Bill szakította meg a gondolatmenetemet. Átkarolta a csípőm, és maga felé fordított.
-Én.. csak.. gondolkodtam.. -Hebegtem.
-Min?
-Mindenen.. úgy értem.. -Valamit ki kellett találnom, mert Billéknek még nem mondtam el, mi történt Loráéknál. Azt sem tudják, hogy ott voltam. Persze, amikor este beállítottam, mondanom kellett valamit, így azt találtam ki, hogy lerobbant a busz, és ma már nem megy több járat. Szerencsére bevették, de nem volt könnyű elhitetni velük. Főleg Simonenal. Neki elmondtam, mert ő tudta a tervet. Ugyanúgy kibukott mint én, csak kicsit mérsékeltebben.
-Suzie, tudom, hogy valami történt.. látom rajtad! Egész este ilyen nyomott voltál.
-Nem, nincs semmi. Csak fáradt vagyok.
-Fáradt? Akkor aludnál.. az igazgató hívott, vagy mi történt?
-Nem, nem hívott. Mondom, hogy nincs semmi! Miért nem tudod elhinni?! -Emeltem fel a hangom, és lelöktem magamról a kezét.
-Jó, nyugi, én csak próbáltam figyelni rád, nem kell leharapni a fejem! -Ült le az ágyára.
-Sajnálom.. csak.. kicsit összekavarodtak a dolgaim, és nem szeretem, ha nem tudom átlátni a helyzeteket. -Bújtam hozzá.
-Akkor már tudom mi kell neked!
-Mi?
-Holnap hánykor indulsz vissza?
-Délutánfele gondolom.. miért?
-Semmi, mindegy. Alszunk, vagy gondolkodsz még?
-Aludjunk.. -Vontam meg a vállam.
***
-Jó reggelt, Suzie! Na, kiheverted valamennyire ezt az ikres ügyet? -Mosolygott rám Sim, amikor reggel lementem a konyhába.
-Hát.. fogjuk rá. -Vontam meg a vállam.
-Mit fogtok ma csinálni?
-Bill valahova el akar vinni, de nem mondta hova. Azon kívül apámhoz is kéne mennem.. Tommal is kéne beszélnem.
-Apád miatt ne aggódj! Rendes ember az, csak kicsit sznob.
-A barátnőjét kéne kiiktatni.
-Egyre jár az agyunk! Majd meséld el, hogy mi volt. Rendben?
-Okés.
-Tommal mikor beszélsz?
-Szerintem ha felébred. De nem biztos. Megpróbálom úgy alakítani, hogy Bill ne legyen ott. Majd ha Tom el akarja neki mondani, elmondja.
-Sziasztok! -Lépett be az emlegetett. -Megzavartam valamit?
-Nem, csak beszélgettünk. -Válaszolta gyorsan Sim.
-Tom.. Van egy perced?
-Akár kettő is. Mondd!
-Kijönnél a nappaliba? -Megvonta a vállát, és kimentünk a nappaliba. -Az van.. hogy.. gondolkodtam, miután elmesélted, hogy mi volt Lorával. Arra jutottam, hogy megkeresem, és beszélek vele.
-Hogy mit csinálsz?!
-Várd meg, amíg végigmondom! Tegnap délután megszereztem a címét, és elmentem hozzájuk.. Lora.. az ikertestvérem..
-A mid? -Láttam, hogy Tom arca lassan elfehéredik.
-Jól hallottad. Az apám nyitott ajtót.. és elmesélt mindent. Tudom az eredeti okot, hogy miért hagyott ott akkor...
-Miért? -Kérdezte türelmetlenül. Már nyitottam a szám, hogy elmondjam az okot, amikor valaki átölelt.
-Jó reggelt! -Nyomott puszit az arcomra Bill. Gyorsan befogtam a szám. -Hatkor Elbe? -Vigyorgott Tomra.
-Nekem oké.
-Mi az az.. Elbe?
-Egy hely. Majd meglátod.
-Hát.. fogjuk rá. -Vontam meg a vállam.
-Mit fogtok ma csinálni?
-Bill valahova el akar vinni, de nem mondta hova. Azon kívül apámhoz is kéne mennem.. Tommal is kéne beszélnem.
-Apád miatt ne aggódj! Rendes ember az, csak kicsit sznob.
-A barátnőjét kéne kiiktatni.
-Egyre jár az agyunk! Majd meséld el, hogy mi volt. Rendben?
-Okés.
-Tommal mikor beszélsz?
-Szerintem ha felébred. De nem biztos. Megpróbálom úgy alakítani, hogy Bill ne legyen ott. Majd ha Tom el akarja neki mondani, elmondja.
-Sziasztok! -Lépett be az emlegetett. -Megzavartam valamit?
-Nem, csak beszélgettünk. -Válaszolta gyorsan Sim.
-Tom.. Van egy perced?
-Akár kettő is. Mondd!
-Kijönnél a nappaliba? -Megvonta a vállát, és kimentünk a nappaliba. -Az van.. hogy.. gondolkodtam, miután elmesélted, hogy mi volt Lorával. Arra jutottam, hogy megkeresem, és beszélek vele.
-Hogy mit csinálsz?!
-Várd meg, amíg végigmondom! Tegnap délután megszereztem a címét, és elmentem hozzájuk.. Lora.. az ikertestvérem..
-A mid? -Láttam, hogy Tom arca lassan elfehéredik.
-Jól hallottad. Az apám nyitott ajtót.. és elmesélt mindent. Tudom az eredeti okot, hogy miért hagyott ott akkor...
-Miért? -Kérdezte türelmetlenül. Már nyitottam a szám, hogy elmondjam az okot, amikor valaki átölelt.
-Jó reggelt! -Nyomott puszit az arcomra Bill. Gyorsan befogtam a szám. -Hatkor Elbe? -Vigyorgott Tomra.
-Nekem oké.
-Mi az az.. Elbe?
-Egy hely. Majd meglátod.
***
Elbe. Amikor odaértünk rögtön rájöttem mi az. Egy bár volt. Sokan voltak, épp elegen ahhoz, hogy Bill kezébe kapaszkodjak. Furcsának láttam őket. Össze-vissza dülöngéltek, nevettek és botladoztak. Lazán viselték a tömeget, ellentétben velem. Senkit nem ismertem onnan, szerintem ők se sokat. Amikor már kezdtem pánikba esni, hogy én vagyok itt a kívülálló, megpillantottam Gustavot, és Georgot. Odamentünk hozzájuk. Mind a két srác kezében egy-egy doboz sör volt. Kicsit megijedtem, mert még nem láttam embert testközelből, aki sört iszik. Anyám soha nem ivott alkoholt, azon kívül pedig nem nagyon voltak családtagjaim.. eddig. Társaságokba nem járkáltam, helyette ültem a szobámban, és tanultam. Volt pár barátom, de ők sem ittak soha.
***Lassan kinyitottam a szemem. Még mielőtt felfogtam volna, hogy ébren vagyok, éles fájdalom nyilallt a fejembe. Forgott velem a világ, és azt hittem, hogy itt helyben kidobom a taccsot.
-Hol.. hol vagyok? -Néztem körbe összeszorított szemekkel. Senki nem válaszolt. Lassan - ahogy a fejfájásom, és a hányingerem engedte - felültem, és körülnéztem. -Hahó! -Próbáltam hangosabban beszélni, de jobbnak láttam, ha inkább összeszorítom a számat. Nem tudtam hol vagyok. Nem volt ismerős a hely. Krémszínű fal, képek, egy szekrény, világosbarna ajtó. Egy hatalmas ágyon ültem, amin halványzöld takaró volt, és sötétzöld párna. Az éjjeliszekrényen lévő képre sandítottam. Nagy erőfeszítések árán, rájöttem, hogy apám és a barátnője van a képen. Egyet már tudok. Apámék hálószobájában vagyok.
Már épp indultam volna az ajtó felé, amikor lépteket hallottam az ajtón túlról.
-Bemegyek hozzá, lehet, hogy már felébredt. -Ez Lora volt. Lassan kinyílt az ajtó, és az ikertestvérem lépett be rajta.
-Suzie! -Csukta be gyorsan az ajtót. -Régóta vagy ébren? -Ült mellém. -Nem, inkább kezdjük az elején. Mire emlékszel?
-Ja, erre még nem is gondoltam. -Lorára bandzsítottam, és próbáltam visszaemlékezni a kiesett időre, de nem sikerült. -Semmire.
-Gondoltam. Tudod hol vagy?
-Apa hálószobájában?
-Igen. Akkor ezt legalább tudod. Meséljek most, vagy inkább később?
-Most!
-Apa nagyon mérges. A sulid igazgatója is. Anyád.. vagy anyánk? Mindegy, ő is.
-De mi történt?
-Hulla részegen beállítottál, az éjszaka közepén. Apa nem akarta értesíteni anyát, de Angela felhívta, és reggelre anya szólt az igazgatónak, hogy fokozottan ellenőrizzen. Ennyit tudok.
-Hulla részegen? Én?! -Semmire sem emlékeztem. Az utolsó kép, ami beugrott, hogy a srácokkal kimentünk a bár mögé, ők cigiztek, én meg néztem. -Milyen nap van?
-Hétfő reggel. Suliban kéne lenned. Nekem is.
-Te jó isten! Nem lóghatok! -Gondolkozás nélkül felugrottam az ágyról, de rögtön meg is bántam, mert ahogy felugrottam, úgy el is estem.
-Suz! -Gugolt le mellém Lora. -Jól vagy?
-Persze, csak.. szédülök.
-Igen, ez köztudott. Na, segítek. -Segített felállni, és kibotladozni a szobából. A nappaliban apába botlottam, aki szikrákat szóró szemekkel, karba tett kézzel felém fordult.
-Le se tagadhatnátok, hogy ikrek vagytok! Először te kavarsz azzal a drogos, gitáros Kaulitz gyerekkel, most meg te a másikkal, Suzie!
-Megmondtam, hogy ne gyere Tommal! Nem volt drogos, és tehetséges volt! Csak irigykedsz rá, mert Ő tud valamit! -Kiabált Lora.
-Vissza viszlek, a kollégiumba, Suzie! -Kapta fel idegesen apa a kocsikulcsát. Kibotorkáltam az autóig, és beültem.
Az autóút kínos csendben telt. Apa nem szólt hozzám, és én se hozzá. Csak a kocsi búgását lehetett hallani, és a rádiót, amit azért kapcsolt be, hogy oldja a hangulatot. Nem figyeltem a zenére, és a tájra sem, mert annyira el voltam foglalva a gondolataimmal. Próbáltam visszaemlékezni az estére, de bárhogy próbáltam, nem sikerült. Annyi kérdésem volt, amire nem kaptam választ. Még mindig nem láttam át a helyzetet. Olyan volt, mintha egy nagy ködfátyol lenne az agyamon, ami lekorlátozza a tisztánlátásomat. Még sosem csináltam ilyet. Soha nem ittam alkoholt, soha nem lógtam a suliból, és soha nem voltam szerelmes. Zavar az is, hogy nem tudom mi történt. Hogy kerültem apához? Billék hova tűntek?
-Itt vagyunk. -Állt meg apa a kollégium előtt. -Jövő hét pénteken, délután itt vagyok érted! Nem engedem, hogy bárhová is elmenj. Jól elleszel Lorával! Szia! -Zárta le a beszélgetést, mielőtt meg tudtam volna szólalni. Kiszálltam az autóból, gyorsan felszaladtam a szobámba a könyveimért, és már mentem is órára. Ott sem voltam sokáig, mivel az igazgató behívott.
-Reinhardt! Hazudott! Két alkalommal is megszegte a kijárási szabályt! Engedély, vagy bejelentés nélkül hagyta el a kollégiumi szobáját, és nem tért vissza éjszakára! Mikor fogja már fel végre, hogy ez egy elit gimnázium, amiben nem tűrünk ilyen viselkedést! A szabályok nem viccből vannak, de maga mégis megszegte őket! Tudja mivel jár ez? -Fel kellett készülnöm a legrosszabbra.
-Hol.. hol vagyok? -Néztem körbe összeszorított szemekkel. Senki nem válaszolt. Lassan - ahogy a fejfájásom, és a hányingerem engedte - felültem, és körülnéztem. -Hahó! -Próbáltam hangosabban beszélni, de jobbnak láttam, ha inkább összeszorítom a számat. Nem tudtam hol vagyok. Nem volt ismerős a hely. Krémszínű fal, képek, egy szekrény, világosbarna ajtó. Egy hatalmas ágyon ültem, amin halványzöld takaró volt, és sötétzöld párna. Az éjjeliszekrényen lévő képre sandítottam. Nagy erőfeszítések árán, rájöttem, hogy apám és a barátnője van a képen. Egyet már tudok. Apámék hálószobájában vagyok.
Már épp indultam volna az ajtó felé, amikor lépteket hallottam az ajtón túlról.
-Suzie! -Csukta be gyorsan az ajtót. -Régóta vagy ébren? -Ült mellém. -Nem, inkább kezdjük az elején. Mire emlékszel?
-Ja, erre még nem is gondoltam. -Lorára bandzsítottam, és próbáltam visszaemlékezni a kiesett időre, de nem sikerült. -Semmire.
-Gondoltam. Tudod hol vagy?
-Apa hálószobájában?
-Igen. Akkor ezt legalább tudod. Meséljek most, vagy inkább később?
-Most!
-Apa nagyon mérges. A sulid igazgatója is. Anyád.. vagy anyánk? Mindegy, ő is.
-De mi történt?
-Hulla részegen beállítottál, az éjszaka közepén. Apa nem akarta értesíteni anyát, de Angela felhívta, és reggelre anya szólt az igazgatónak, hogy fokozottan ellenőrizzen. Ennyit tudok.
-Hulla részegen? Én?! -Semmire sem emlékeztem. Az utolsó kép, ami beugrott, hogy a srácokkal kimentünk a bár mögé, ők cigiztek, én meg néztem. -Milyen nap van?
-Hétfő reggel. Suliban kéne lenned. Nekem is.
-Te jó isten! Nem lóghatok! -Gondolkozás nélkül felugrottam az ágyról, de rögtön meg is bántam, mert ahogy felugrottam, úgy el is estem.
-Suz! -Gugolt le mellém Lora. -Jól vagy?
-Persze, csak.. szédülök.
-Igen, ez köztudott. Na, segítek. -Segített felállni, és kibotladozni a szobából. A nappaliban apába botlottam, aki szikrákat szóró szemekkel, karba tett kézzel felém fordult.
-Le se tagadhatnátok, hogy ikrek vagytok! Először te kavarsz azzal a drogos, gitáros Kaulitz gyerekkel, most meg te a másikkal, Suzie!
-Megmondtam, hogy ne gyere Tommal! Nem volt drogos, és tehetséges volt! Csak irigykedsz rá, mert Ő tud valamit! -Kiabált Lora.
-Vissza viszlek, a kollégiumba, Suzie! -Kapta fel idegesen apa a kocsikulcsát. Kibotorkáltam az autóig, és beültem.
Az autóút kínos csendben telt. Apa nem szólt hozzám, és én se hozzá. Csak a kocsi búgását lehetett hallani, és a rádiót, amit azért kapcsolt be, hogy oldja a hangulatot. Nem figyeltem a zenére, és a tájra sem, mert annyira el voltam foglalva a gondolataimmal. Próbáltam visszaemlékezni az estére, de bárhogy próbáltam, nem sikerült. Annyi kérdésem volt, amire nem kaptam választ. Még mindig nem láttam át a helyzetet. Olyan volt, mintha egy nagy ködfátyol lenne az agyamon, ami lekorlátozza a tisztánlátásomat. Még sosem csináltam ilyet. Soha nem ittam alkoholt, soha nem lógtam a suliból, és soha nem voltam szerelmes. Zavar az is, hogy nem tudom mi történt. Hogy kerültem apához? Billék hova tűntek?
-Itt vagyunk. -Állt meg apa a kollégium előtt. -Jövő hét pénteken, délután itt vagyok érted! Nem engedem, hogy bárhová is elmenj. Jól elleszel Lorával! Szia! -Zárta le a beszélgetést, mielőtt meg tudtam volna szólalni. Kiszálltam az autóból, gyorsan felszaladtam a szobámba a könyveimért, és már mentem is órára. Ott sem voltam sokáig, mivel az igazgató behívott.
-Reinhardt! Hazudott! Két alkalommal is megszegte a kijárási szabályt! Engedély, vagy bejelentés nélkül hagyta el a kollégiumi szobáját, és nem tért vissza éjszakára! Mikor fogja már fel végre, hogy ez egy elit gimnázium, amiben nem tűrünk ilyen viselkedést! A szabályok nem viccből vannak, de maga mégis megszegte őket! Tudja mivel jár ez? -Fel kellett készülnöm a legrosszabbra.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése