Californian Scrapbook |2.|

 Na, nyafogtam egy  kicsit, és megvan az eredménye >.< Köszi a komikat, nem is  tudjátok mit jelent ez nekem. Újjáéledt a lelkem.:)
Éppen dizájnolom az oldalt, szóval ne lepődjetek meg, ha néha valami eszeveszett nagy baromságot láttok itt, mert akkor éppen valamit elszúrtam.:)
Megosztok veletek valamit/valakit. Ma találtam rá, erre az "ŐSTEHETSÉGRE". Tudom, nem szép dolog cikizni az ilyeneket, de tényleg röhögőgörcsöt okozott: http://tawoli-baracsag.blog.neon.hu/ <---- Köszi a vidám perceket >.<
Nem  is húzom az időt, itt van a 2. rész a Californian Scrapbook-ból, amibe  már valamennyivel több esemény van, de hagyni kell kibontakozni a  sztorit!:) Ja igen, és beújítottam azt, hogy mostantól a részeket úgy tudjátok majd elolvasni, hogy kicsit lejjebb rányomtok a fejezet címére/számára. Nem nagy cucc, csak megjelenik a bejegyzés.:) Jó olvasást, és még egyszer köszönöm a komikat! Ti vagytok a legjobbak!*.*

2. - Invitation from a waiter

Reggel arra ébredtem, hogy valaki becsörtet a szobámba, és hangosan a nevemet kiáltja. Nem vagyok az a koránkelős típus, ezért csak a fejemre húztam a takarót, és a másik oldalamra fordultam.
-Lauren! L! Ébredj már fel! -Kezdett ráncigálni Cammie.
-Alszok, Cam, nem látod?! -Nyöszörögtem, amikor a barátnőm már lerángatott az ágyról, és a földön feküdtem.
-Fel kell kelned, L!
-Miért? -Rántottam le magamról a takarót.
-Mert L.A.-ben vagyunk?! Ki kell használni az itt töltött perceket! Nem lehet lustálkodni! Na, egy-kettő! A konyhában várlak, utána elmegyünk pár jó helyre. -Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt. Fáradtan felültem, ásítottam, és rápillantottam az éjjeliszekrényen álló, kis égszínkék, felhős órámra. -Nekem ehhez még korán van. -Állapítottam meg magamban, és feltápászkodtam a földről. Kibotorkáltam a konyhába, és leültem az asztal melletti székre.
-Csinálj valamit magaddal, mert úgy nézel ki, mint egy lamantin! -Furcsának találtam Cammiet. Ő sosem törődik túlzottképpen a kinézettel, nemhogy a koránkeléssel, vagy az idővel. Az idő egy tág fogalom. Ha itt azt mondom reggel hat, az egy másik országban akár délután 3-at is jelenthet. A megoldás egyszerű. Csak azt kell hazudnom, hogy Svéd vagyok. Szokta mondani, amikor elkésik valahonnan, vagy csak későn kel. Mikor még gyerekek voltunk, sokszor délután négyig aludt, ha senki sem keltette fel. Ellentétben velem. Rendszeresen reggel nyolckor keltem. Sosem tudtam tovább aludni. Na, igen. Ezért vagyunk olyan jó barátnők.
-Mióta érdekelnek téged L.A. utcái? -Nyitottam ki reménykedve a hűtőt.
-Mióta pénzt tudok vele keresni. És tudod milyen jól jön nekünk most a kes. -Hiába reménykedtem, csak három rohadt banánt, egy buborékmentes vizet és egy joghurt színesítette a hűtő belsejét. -Egy joghurt! -Mégsem reménykedtem hiába.
-Igen, tudom, hogy kell a pénz. De mit is kell csinálnod? -Kivettem a dobozt a hűtőből, kerestem egy tiszta kanalat, és visszaültem a székre.
-Kritikát kell írnom pár helyről. Ha elfogadhatóan írom meg, akkor az újság megjelenteti, és kapok érte pénzt. Nem sokat, de a kicsi is elég. -Vonta meg a vállát és leült velem szemben. -Ugye segítesz? Te ismered ezeket a helyeket, én nem. -Nézett rám komolyan.
-Persze, hogy segítek, de én is csak most költöztem ide. Veled.. Hahó! Emlékszel még?
-De te ezeknek a megszállottja vagy. Biztos tudsz róluk valamit..
-Konkrétan melyikeknek?
-Juicy, Hugo Boss, Prada, Miu Miu. -Cammie olyan könnyedséggel ejtette ki ezeknek a csodálatos helyeknek a nevét, mintha valami narancshéjról beszélne, nem pedig A Pradáról, A Hugo Bossról és A Miu Miuról.
-Prada? Miu Miu? Hugo Boss? -Dadogtam csillogó szemekkel. -Azokról a boltokról beszélsz, amikre gondolok?
-Igen. Mi ebben a nagy cucc? Csak kritikát kell róluk írnom, ennyi.
-Ezekről nem lehet kritikát írni! Na, jó.. a Juicyról még lehet, de a többiről! Ez teljességgel lehetetlen! -Még mindig nem fogtam fel, hogy Cam hogy tudja ilyen lazán kezelni ezt a helyzetet.
-Majd én írok, neked csak mesélned kell róluk.
-Jó.. -Dobtam ki a kukába az üres joghurtos dobozt. -Egy feltétellel..
-Mi az?
-Ha adsz kölcsön valamennyit. Vennem kell ott egy ruhát!
-Jó, miért ne?! -Sóhajtott. -Indulnunk kéne. Pizsamában vagy.
-Ja, igen. -Visszaszaladtam a szobámba, és felkaptam egy Chanel - hozzáteszem nem
eredeti, hanem hamisított - felsőt, farmert, blézert, cipőt, táskát, fülbevalót, karkötőt és egy napszemüveget, majd egy halvány sminket, és vissztértem Cammiehez a konyhába.
-Mehetünk? -Fordult felém türelmetlenül.
-Persze! -A kinti világ teljesen más volt, mint a házon belüli. Bevallom, a lakás, amit béreltünk egy lyuk volt, de otthonos - már amennyire. Én ragaszkodtam a díszítéshez, de Cammie nagyon ellenezte, ezért nem is nagyon voltak érdekes dolgok a falakon, vagy az asztalokon, csak az az unalmas rikító fehérség. A kis lyuk alatt azt értem, hogy egy icipici konyha, amiben elfér egy hűtő, és egy asztal, egy fürdőszoba - középméretű - és két szoba, amiből tulajdonképpen az egyik egy gardrób, csak át lett alakítva - be lett rakva egy ágy - szobává. Kicsi, unalmas, rossz helyen van, vékonyak a falak, de olcsó. Legalábbis a L.A.-i mérce szerint.


-Egyszerű a feladat. Csak bemegyünk, körülnézünk, megfigyelünk, és kijövünk. Érthető? -Állt meg Cam a Juicy előtt. Egyetértve bólintottam, és beléptünk a boltba.
-Nem szeretem ezt a helyet.. -Nyafogtam.
-Kibírod. Kell a pénz. -Zárta le a témát, és elvegyült a sorok között. Én nem igazán tudtam beleélni magam a nézelődésbe - ellentétben Cammievel -, mert azok a cuccok, amik ott voltak undort keltettek bennem, és legszívesebben átterveztem volna az összes ruhát. Csak figyeltem Cammiet, hogy mit csinál. Minden második ruhát megnézte, és utána bólogatott. Ha nem tudnám, hogy most anyagot gyűjt, még azt hinném megzakkant. Mert úgy nézett ki..

***

-Már tudom, miért nem szereted a Juicyt.. -Szürcsölgette a koktélját Cam. -Minden bolt után megiszunk egy koktélt, vagy mi lesz?
-Csak kellett egy kis felüdülés a rémálmok háza után. A következő a Miu Miu?
-Igen. -Húzta ki egy papírcetliről a Juicy nevét. -Fizetnénk! -Intett oda a pincérnek, aki rögtön ott termett. Összeszorított szemekkel alaposan végigmérte Cammiet, és közben ezerrel pörgött az agya.
-Téged ismerlek. -Nyögte ki végül.
-Ooh, igen? Honnan? -Fordult felé Cam.
-Egyszer írtál egy cikket Michiganről, ami itt is megjelent. Amiben Detroitot kritizáltad.. a gyárak miatt.
-Ja, igen. Két hónapja. Emlékszem. De honnan tudtad, hogy én vagyok?
-Benne volt a képed az újságban. Cammie Sharp, ugye?
-Igen.
-Dan Rowkins. Örülök, hogy találkoztunk.. Figyelj.. Nincs kedved eljönni szombaton a Louba? Lesz ott egy valami összejövetel, ott lesz mindenki aki számít. Színészek, énekesek, gazdagok. Na? -Cammie szemei elkerekedtek, és még a szája is tátva maradt. Ilyen rámenős - vagy inkább merész? - pasit még egyikünk sem látott. Főleg Cam esetében. Őt nem merik megszólítani a srácok. Erről is van egy elmélete: Tőlem azért félnek, mert nem vagyok átverhető, kihasználható vagy nőies! Tőled azért nem félnek, mert átverhető vagy, kihasználható és nőies! Ami a szívén az a száján. De Cammie már csak Cammie, és az is marad.
-Végül is, miért ne?!
-Cammie! -Összeszorított fogakkal próbáltam felhívni a figyelmét, hogy mit csinál éppen, de mintha süket lenne.
-Rendben, akkor szombaton hétkor találkozzunk... -Gyorsan körbenézett, majd folytatta. - ...itt!
-Már várom! -Cammie elővette a tárcáját, hogy fizessen, de Dan leintette.
-Nem kell kifizetni, az én ajándékom. -Mosolygott a srác, majd eltűnt az ajtó mögött.
-Ez meg mi volt?! -Fordultam tátott szájjal Cammie felé.
-Ez? Kérlek szépen a L.A.-i életünk megkönnyítése. Ez a pasi híres emberek közé hívott meg.. akkor biztos valami befolyásos emberke, vagy legalább ismeri a jó helyeket. Kellenek a barátok, senkit sem ismerünk itt. -Vonta meg a vállát, mintha semmi sem történt volna.
-Na, de Cam! Nem emlékszel a PEK-re? -A PEK-et tizennégy évesen találtuk ki - Pasi Ellenes Klub -, miután Cammiet és engem is jól pofára ejtettek. 
-Nem is azért egyeztem bele, hogy randizzak vele, hanem azért, hogy bejussunk abba a buliba.  Nem emlékszel? Láttuk Cameron Diazt, Natalie Portmant, és Sarah Jessica Parkert is! Ők biztos, hogy ott lesznek. Nem?
-Nem is tudom, Cam. Ez egy pincér..
-És? Te meg munkanélküli vagy!
-Inkább menjünk. -Pattantam fel a székből.
És igen.. Így lett. A Prada, Miu Miu és a Hugo Boss után is egyenként beültünk mindig másik helyre inni egy koktélt. Több pincér nem hívta el Cammiet sehova. Szerencsére. Végig azon pörgött az agyam, hogy hol lehet az a Lou, amit a pincérsrác mondott, és hogy miért pont Camet hívta meg. Gondoltam azért, mert benne volt az újságban a cikkje? Vagy tetszett neki? A két lehetőség között cikáztam, és a végére szinte annyira izgultam, hogy - ha minden jól megy - sztárokkal fogok koktélozgatni, egy menő helyen, hogy nem is tudtam odafigyelni az alap tevékenységre, hogy kritikát kéne írni a boltokról.
Mikor beértünk a Miu Miuba, már teljesen elfelejtettem a munka szót. Minden erőmmel azon voltam, hogy keressek egy olcsó, mégis esztétikus és pazar ruhát, amiben engem is celebnek néznek majd, és nem leszek az a New York-i kívülálló. Persze Cammie ezt hülyeségnek tartotta, és ragaszkodott a farmer-póló összeállításhoz, de nem hagyhattam neki. Ha tényleg ott lesznek a hírességek, akkor nem lehet átlagosan kinézni. Mivel fekete haja volt, kék szeme és nagyon világos bőre, ezért nem volt átlagos a megjelenése. Még a végzős bálra is farmer-póló szettben jött el. Mindig ő volt a különc, akárhová is ment. Mindig megmondta a véleményét, és soha sem félt. Az első és legfontosabb dolgom az volt, hogy keressek neki egy ruhát szombatra. Majd valahogy meggyőzöm, hogy felvegye.
Nem is volt olyan egyszerű keresni egy olyan göncöt, ami jól is állna neki, és talán még fel is venné. Az utóbbin van a hangsúly.. Ezért megkértem az egyik eladót, hogy segítsen.
-Neki kéne.. -Mutattam rá a barátnőmre. -Nem szereti a szoknyát, ha felvenne egyet, az is fekete lenne, és térd alatti. Kéket kéne.. legalábbis én arra gondoltam. -A nő mereven nézte Cammiet, közben az ujjaival ütemesen dobolt a pulton.
-Megvan! Jöjjön! -Indult el a bolt végébe. A kék ruhák közül előhúzott egyet, amiről rögtön tudtam, hogy ez a megfelelő Cammie számára. -Ez jó? Kiemeli a vállát, és a karcsú derekát, nem beszélve a szeméről. Fekete cipőt, fekete nyakláncot, és kék fülbevalót ajánlanék hozzá. -Ijesztő volt, hogy az a nő így keni-vágja a dolgokat.
-Kék fülbevalót? Nem néz ki kicsit furcsán a fekete nyaklánc mellé?
-Nem. Ha a nyaklánc is kék lenne, egybeolvadna a ruhával. Ha a fülbevaló fekete lenne, egybeolvadna a hajával. Így kiemeli a szeme színét.
-Oh, igen. Köszönöm. Akkor ezt meg is venném. De még keresek magamnak is valamit. -Az eladónő karba tett kézzel végigmért, majd bólintott.
-Egy halvány vanília színű ruha megfelelne. -Indult el egy másik halom ruha felé. -Bézs árnyalatú magassarkúval, vanília színű fülbevalóval, és bagolynyaklánccal. Mivel sötétszőke a hajad jól fog mutatni. A bőrszíned is illik hozzá. -Húzott elő egy vanília színű, térdig érő ruhát a eladó. -Tetszik?
-Őő.. Igen.. nagyon jó. -Hebegtem szerencsétlenül, mert hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
-Akkor nincs más dolgod, mint leülni. Én megkeresem a hozzávaló cipőt, és a kiegészítőket. Hányas a lábad? Hatos?
-Igen.. Hatos.. -Csak bámultam a nőre. -Ez aztán jó a munkájában! -Jegyeztem meg magamban. Megkerestem Cammiet, és elújságoltam neki, hogy megvettem a szombat esti szerelést. Mint ahogy gondoltam, nem volt oda az ötlettől, a ruháktól meg végképp nem.
A végösszeg kissé agyhalált okozott, de megoldottam. Annyi volt benne a rossz, hogy most pár hétig nem eszünk, de az senkit sem zavar.
-Nem hiszem el, hogy az összes pénzünket elcseszted! Ezekre a tetves göncökre! Nincs elég ruhánk? Kivettél volna valamit a szekrényedből! Komolyan, nem hiszem el! -Idegeskedett Cammie, amikor hazaértünk.
-De azok hamisítottak. Ezek pedig eredetiek! -Próbáltam védeni a ruhákat.
-Hihetetlen vagy! Jó éjt! -Becsörtetett a szobájába, és bevágta maga után az ajtót.
-Cammie! Délután négy óra van! Még nem fogok aludni.. -Kiabáltam utána.
-Nem érdekel! -Megvontam a vállamat. -Úgyis megnyugszik estére.. Épp a szobámban ültem, és állást kerestem, mikor csörgött a telefonom.
-Igen? -Szóltam bele gyorsan.
-Lauren Lloyd?
-Igen, én vagyok.
-Josh Willers vagyok. Csak azt szeretném mondani, hogy magáé az állás! Ha tud, holnap jöjjön be egy próbanapra, reggel hétre?
-Hogy mi?! -Nem tudtam felfogni, hogy a bénázásom ellenére behívtak egy próbanapra. -Nem, nem várjon! Ez biztos csak valami félreértés! A Marshalls-ba? Én? Biztos, hogy rám gondoltak?
-Igen. Ha maga Lauren Lloyd, akkor holnap hétre várjuk a Marshalls-ba. Beverly boulevard..
-Igen, tudom. Rendben, ott leszek! Visszhall! -Amint leraktam a telefont átrohantam Cammiehez, és elújságoltam neki a hírt.